MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1970

75. ő. e. 1970. április 22. (170-242. o.) - 3. A kereskedelmi vállalati vezetők politikai, szakmai színvonalának alakulása, és anyagi helyzetük. Jelentés: 217-229

- 3 Az át nem szervezett vállalatokra a nagyobb vezetői stabilitás a jellemző, s néhánynál a követelmények emelésére nem volt meg e lehetőség. A vezetési színvonal emelése nagyobb vezetőmozgást tett volna indokolttá. /TÜZÉP V. Vendéglátó V./ A kereskedelem vezetőire is — hasonlóan az ipari vállalatokhoz - jellemző, hogy a'fiatalok aránya - 40 évnél fiatalabb - alacsony /26 %/« A jövőben - elsősorban másodvonalbeli vezetésnél - a jól képzett fiatalok arányát emelni kell. Ehhez a kádermunka szemléletében és gyakorlatában bizonyos változásra van szükség. A vezetők politikai felkészültsége A kereskedelmi vezetők többsége megfelel a követelményeknek. Szilárd támaszai társadalmi rendszerünknek. Többségük /64,9 %/ a munkások, illetve a parasztság soraiból került ki. A szövetkezeti kereskedelem vezetői között különösen nagy a paraszti származásúak aránya. Ez, és az ellátásban betöltött szerepük a szövetkezeti kereskedáfen vezetőit a falu közéletének aktiv résztvevőivé és fontos bázisává teszi. Tevékenységükkel a falusi vezetők és a lakosság körében nagy tekintélyt vivtak ki. Az állami kereskedelem vezetőinek közéletbgö • betöltött szerepe kisebb. A kereskedelmi vezetők nagyobb része - 55 %-uk ~? párttag, és párttagságuk időtartama 25 %-uknál mintegy 15 év. Az igazgatók /ig.elnökök/ 9^,7 %-a párttag. A párttagok aránya kisebb a kereskedelmi igazgatóhelyetteseknél /50 %/, s még kisebb a főkönyvelőknél /19 %/. A kádermunkában megfelelően támaszkodunk a pártonkívüli vezetőkre, akik értik a párt politikáját, végrehajtják azt, dolgoznak érte. A legtöbb pártonkívüli valamilyen tömegszervezet - népfront, szakszervezet - aktivistája; de a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében kifejtett- munkájukat is politikai munkaként kell értékelni. Minöemelett - az összességében kedvező kép ellenére - törekedni kell a párttagok arányának növelésére. A

z ezzel együtt járó ideológiai és politikai fejlődéstől ugyanis az aktivitás további növekedését lehet várni. Különösen a főkönyvelők között a politikai munka lebecsülésével is taláíílkozni le-