MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1970

75. ő. e. 1970. április 22. (170-242. o.) - 2. A mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek kapcsolatai és annak továbbfejlesztése. Jelentés: 180-191 - Véleményezések: 192-203

B o g ó László elvtárs; A vitából és az anyagból is azt lehet megállapítani, hogy tényleges együttműködés a mezőgazdaság és az élelmiszeripari vállalatok között nincs. Ez a tény hátráltatja az egész megye mezőgazdaságának fejlesztését. Megítélése szerint a megye tsz-einek jelenlegi tőkeszegénysége elsősorban nem azzal függ össze, hogy korábban rosszul gazdálkodtak ezek az üzemek, hanem azzal, hogy Somogyban komolyan vettük a termelés fejlesztésének irányára vonatkozó országos célkitűzéseket. Helyes lenne éppen ezért országos szervek elé vinni Somogy mezőgazdaságának jelenlegi helyzetét, tehát azt, hogy mi volt az oka a tőkeszegénységük kialakulásának, A. mezőgazdaság sok területén jellemző egy ilyen befelé fordulási tendencia. Pl. mikor mi Somogyból megjelenünk áruval, főleg a zöldségfélék köréből, akkor az már nem primőr. Nem vesszük át máshonnét a fejlett, korszerű módszereket. Sokat kísérleteztünk pl, a fóliás zöldséghajtatás elterjesztésével, de nem túl nagy sikerrel. Legfeljebb a maszekok alkalmazzák háztájiban. Nagyobb igénnyel kellene fellépni tehát a gazdasági vezetők felé is, A. mezőgazdaság fejlesztésének nagy problémája, hogy azt is túlzottan el akarjuk aprózni, amire lehetőség van. Meg akarjuk oldani a termálvíz hasznosítását, de ugyanott akarunk építeni sertéskombinátot, hajtatóházat stb. Együtt, egy helyen ezbiztos, hogy nem fog menni, A pénzügyi lehetőségeket esetenként vállalataink kicsinyesen, nem a társadalom érdekének megfelelően használ fel. Éppen ezért javaslom, hogy néhány kulcsfontosságú kérdést kezeljünk kiemelten, foglalkozzunk vele mi is, készítsünk ezek megoldására feladattervet. Ilyen kérdésnek tartom először a zöldségszáritó kapacitás megoldását. Szárított zöldségek iránt igen nagy a külföldi igény is, de biztonságossá teheti a belföldi értékesítési lehetőségeket is /a termelő üzemek értékesítési lehetőségét/. Éppen ezért javaslom, e kérdést kezesük kiemelten, oldjuk meg mindenképpen, még külföldi tőke bevonásával is. Igen fontos kérdésnek tartja és mint megoldandó feladatot másodikként emliti, hogy a hizlalás fejlesztésében jobban be kellene vonni a felvásárló és élelmiszeripari vállalatokat (pl. cukorgyár, húskombinát stb,). Célszerű lenne, ha a vállalatok a hizlalási beruházásokban is partnerek lennének. Fejleszteni kellene a klshatarmenti forgalmunkat, de úgy, hogy a termelő és a feldolgozó vállalatok együttesen kapcsolódjanak be ebbe. El kellene érni azt is, hogy az árunkért kapott ellenértékek is maradéktalanul, vagy nagyobb részben a megyénkben maradjanak. Javasolja, hogy ezeket a témákat utaljuk a gazdaságpolitikai és szövetkezetpolitikai munkabizottság hatáskörébe, bízzuk meg a bizottságot, hogy elsősorban ezeken a területeken tevékenykedjenek.^