MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1970

74. ő. e. 1970. január 14. (2-105. o.) - 2. A pártszervezetek tömegpolitikai, ideológiai és kulturális munkájának tapasztalatai a IX. kongresszus határozata tükrében. Jelentés: 35-52

M ',,& Arról van szó tehát, hogy a csoportos és egyéni beszélgetések lecsappanásával kevesebb emberhez jut el a párt szava, s ezt ellensúlyozni a legjobban szervezett előadások és tanfolyamok sem képesek. Ráadásul igy csökken a párbeszédek száma is, amely egyben szűkiti a dolgozók véleménye alaposabb, közvetlen forrásból származó megismerésének lehetőségét és az eredménye sebb meggyőzés mértékét egyaránt. Az üzemszervezés és vállalatvezetés hibáin kivül részben ezzel is összefügg, hogy egyes helyeken nem kielégitően fejlődött a szocialista munkaverseny, a munkához való szocialista viszony. Az utóbbira elgondolkoztató példa az ez évi őszi betakaritás, amelynek során több helyen a mezőn maradt egyáltalán nem elhanyagolható mennyiségű kukorica, mert a tagok még külön részesedésért sem voltak hajlandók leszedni, már elég kukoricánk". mondván: "Van Pedig pártszervezeteink agitációs és propaganda munkájának hatására kialakulóban van egy olyan közvélemény, amely az emberek értékét, tekintélyét a végzett munka alapján itéli meg. Az emiitett negativ jelenségek azonban arra figyelmeztetne^ hogy pártszervezeteinknek nap mint nap újra meg kell küzdeniük a visszahúzó szemléletek legyőzéséért, a progreszsziv tulajdonságok kialakulásáért. Ehhez püdig nem időszakos, hanem rendszeressé vált párbeszédes agitációra van szükség. szövetkezeti demokrácia van a pár tpropagandának tos falvilágositó munka demokratizmus lényegét, az egyén szempontjából. Emlitésre méltó fejlődés tapasztalható az üzemi és termelőterületén. Ebben jelentős szerepe és -agitációnak. Az ezzel kapcsolaarra irányul, hogy megvilágitsa a szükségességét mind a tár sadalom,mind Ezért mindenekelőtt növelni igyekszik a dolgozók felelősségtudatát, mozgósitja a tömegeket a termelési tanácskozásokon, tsz-közgyűlésekén való aktiv részvételre, bátcritja őket a konstruktiv vélemény-nyilvánitásrá, javaslattételre. A propaganda és agitáció rávilágit arra, hogy a tanácskozásokon való részvétel nemcsak jog kérdése, hanem kötelesség is. A kettő szervesen összefügg, és aki e vonatkozáson nem teljesiti kötelességét, az lényegében jogával sem cl. Az ebben a szellemben kifejtett felvilágosi tó munkának is része van abban, hogy nőtt a dolgozók aktivitása a tanácskozásokon, s újabb lépéssel haladt előre a kollektiv tulajdonosi szemlélet fejlődése, nőtt a felelősségvállalás az ipari üzemekben csakúgy, mint a tsz-ekben. Nem mondhatjuk azonban,