MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1966
51. ő. e. 1966. január 4. (2-63. o.) - 2. Különfélék: - a.) A marcali járási pártbizottság első titkára ügyének megtárgyalása, javaslat felmentésére. Szóbeli tájékoztató: 21-27
>r) 3 az összegezést; az addig szerzett tapasztalatokat ismertették. A megbeszélések alapján az alábbi főbb megállapításokat, illetve összegezéseket tesszükt Petrekanits Andor elvtárs 1954-óta van Somogy megyében, mint pártmunkás. 1959-ig a kaposvári járásnál, majd 1959-től a marcali járási pártbizottságon dolgozik. Elméletileg jól kép zett, jó felkészültségű elvtárs. Munkáját mindenütt fáradna tatlanul végezte. Jól ismerte és ismeri a termelőszövetkezetek problémáit. Jó elgondolásai vannak a munka megjavitását illetően. Családi élete rendezett. A megvei párt-végrehajtóblzottság 1962. július $-i ülésén, majd ezt követően a marcali pártbizottsági ülésen figyelmeztette, hogy a hatalommal való gazdálkodást pártszerüen, pártszerü keretek között végezze; Felhívták a figyelmét arra is, hogy az em r bereknek a feladatokat, a tanácsokat ne parancsszerűen adja tovább és támaszkodjon mindenkor és mindenben a kollektiva erejére. Megállapítottuk, hogy Petrekanits elvtárs vezetési módszere és stilusa kb. 1964 ősze óta bizonyos mértékben kezdett megváltozni. Ehhez nagymértékben hozzájárult betegsége. A változás ugy jelentkezett, hogy durvább, gorombább lett az elvtársakhoz, kis hibákért komoly birálatban részesitette őket. E tények alapján a légkör az apparátuson belül romlott, a bizalom megrendült a vezetőben, s több elvtárs állandóan azzal a gondolattal foglalkozott, hogy képzettségüknek megfelelően más munkaterületre óhajtanak elhelyezkedni. Az apparátus dolgozói érezték a problémákat, több bizalmat és önállóságot kértek. E kérés csak szórványos volt, mert apparátus értekezleten ezt az igényt nem merték nyiltan felvetni. A vezetés is fokozatosan centralizálódott. Bár ennek objektív oka is volt. Átlagban 2,5 hónapig volt vtávol egy-egy munkatárs. Véleményt, javaslatot kevés esetben fogadott el, ha látszólag el is fogadta, időközben megváltoztatta! Olyan munkamódszert alkalmazott, hogy minden egyes esetben saját maga mondott Ítéletet emberek hibáiról és o alkalmazta a felelősségrevonást is. Ezek a négyszemközti beszélgetések a dolgok egyértelmű tisztázását nem segitették elő, az apparátus dolgozóiban tüske maradt. Munkamódszerében és munkájában bizonyos fokú rabszódikusság volt tapasztalható. Nem támaszkodott megfelelően a kollektiva bölcsességére, sok esetben nélkülözte az e elvtársak véleményét, s ezáltal szemberül^tek vele még azok az elvtársak is, akik az ő javaslatára kerültek előléptetésre. Általában mint embert és elvtársat az apparátus dolgozói szerették, de mint vezetőt egyáltalán nem. Jogosan vetették fel, hogy elsősorban az emberi szót és a munkához szükséges bizalmat hiányolták és az intézkedési jog csorbitását kifogásolták.
