MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1966

51. ő. e. 1966. február 10. Rendkívüli ülés (142-151. o.)

Sok szó esett a bérezésről. Egyetértek Bálint elvtárssal. Meg kell találni azt a módot, hogy a minőségi munkát jobban előre hozzuk. Egy-egy vállalatnál vannak sokan, akik kidolgozzák a nyolc órás munkaidőt és vannak akik kevésbé. A bérezésben ennek kifejezésre kell jutni. Ha valaki nem képes becsületesen végig dolgozni a munkaidejét, legyen joga azt mondani az igazgatónak, hogy köszönjük a munkáját, nincs rá szükség. Ez nem mond ellent annak, hogy mi tervszerű, irányított népgazdálkodást folytatunk. Az ilyen munkaerőket át kell irányítani más munkaterületre, a néki megfelelő helyre. Hisz nem az szereti igazán a dolgozókat, aki elnézi a rossz munkát, a fegyelmezetlenséget /bár látszólag jő ember/j, mert ez az osztály szempontjából, a nép szempontjából a fejlődést lassitja. Az teszi helyesen, aki megköveteli a maga helyén a becsületes munkát dolgozó népünk érdekében. Még néhány szót a bérezéssel kapcsolatban: Nálunk kétféle bérezés van. Egyik a közvetlen /boritékos/ bérezés, a másik a közvetett bérezés. Ez országos számitások szerint 3o-35 százalékát teszi ki a bérnek. Az emberek ezt a közvetett munkabért nem veszik tekintetbe ha összehasonlítást'tesznek más országok munkásainak bérével. Azt, hogy nálunk kedvezményes üdülés van, a gyerekek iskoláztatását az állam magára vállalta stb. nem veszik figyelembe. Ezen is változtatni kell, hisz ezt nem is mindig az kapja, aki legjobban dolgozik. Ebben mindenki részesül, akár jól, akár rosszul dolgozik. Ugy gondoljuk, rá kellene térni az egész bérgazdálkodásnak arra, hogy a közvetett juttatásokat fokozatosan csökkentsük és növeljük a tényleges bért. Ezt mindenki le tudja mérni a saját munkáján keresztül. Most sokféle vélemény fogalmazódott meg. El kell mondanom, hogy az irányelvek a bérezés egy rugalmasabb rendszerének gondolatát veti fel. Itt háromféle érdek találkozik. Találkozni kell a szocialista épités érdekével, a kollektíva érdekével és az egyéni szemlélettel is. Az elhangzottakon kívül még Bogó elvtárs által felvetett problémákba térnék ki, s ez a gyenge termelőszövetkezetek problémája. Nem szabad figyelmen kivül hagyni amit mondott Bogó elvtárs, és hozzá kell tennem, hogy amikor a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban a gazdasági reformról van szó, mi nem hagyjuk figyelmen kivül a gyenge tsz-ek helyzetét sem, - ezzel számoltunk. Az állami támogatásnak ezt a rendszerét még hosszú ideig fenn kell tartani. Ez nincs ellentétben azokkal a gazdasági elképzelésekkel, amelyek szerint - és ez a tsz-ek több mint kéthar,inadat érinti -, hogy a termelőszövetkezeteknek nagyobb önállóságot biztosítsunk. Pl. annak,'hogy a saját termékeik egy részét saját maguk dolgozzák fel. A kérdés ugy merül fel: eddig több mint 45 milliárd forint beruháztunk. Helyesen tettük. Ezt a jövőben is meg kell tenni. De nem mindegy, hogy hová ruházzuk be ezt az összeget, melyik tsz-nek adjuk? Nem szabad az egyéniősdiség elvét érvényesíteni. A gyenge tsz-ek részére fent kell tartani az állami támogatást, de gyorsítani kell a lépést és fel kell, hogy zárkózzanak. Tudomásul kell venni, hogy tsz és tsz között lesz a jövőben is különbség, és amelyik olcsóbban tudja előállítani