MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1964

37. ő. e. 1964. március 16. Rendkívüli ülés (52-113. o.) - 1. Pártbizottsági ülés anyagainak előterjesztése. Szóbeli beszámoló: 54-76

f Az állatállomány ós a takarmányalap összhangja megteremtésének az a járható útja, hogy több takarmányt termelünk. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a kukorica termelésének azért is, mert nagyságrendben a kenyérgabona után következik 112 ezer holdas vetésterülettel. Legfontosabb takaimiánynövényüiikről van szó. Érdemes is és szükséges is tehát, hogy termesztésének körültekintő gondosául megszervezésére külön felhívjuk a figyelmet. Hol is tartunk termesztésben? Megyei átlagban termelőszövetkezeteink 14-, 1 mázsát takarítottak be belőle. Ezzel szemben az országos átlag 15,9 mázsa. Nem nyugtalanitja-e ez a lemaradás megyénk termelőszövetkezeti elnökeit, párttitkárait, termelőszövetkezeti kommunistákat, a szövetkezeti gazdákat? Komolyan el kell gondolkodnunk ezen a dolgon. Tűzzük ki célul a következő évekre, hogy a Központi Bizottság határozatának megfelelően elérjük a holdankénti 17 18 mázsás hozamot. Ebben az évben legalább két, két és félmázsával növeljük az átlagtermést. Megvalósítható cél ez. Elérésére feljogosít bennünket az a tény, hogy a múlt év őszén minden korábbinál nagyobb területen elvégeztük a mélyszántást » s így a kukorica zöme ősszel mélyszántott földbe kerülhet. Arra van szükség, hogy termesztésének alapvető és legfontosabb agrotechnikai követelményeit a vécéstül egészen a betakarításig - tartsuk be. Szakítsunk végre azzal a rossz hagyománnyal, hogy még május végén is ráérünk vetni. Nem halogathatjuk eddig a vetési időt, mert abból semmi más, csak mázsákban mérhető terméskiesés származhat. Vessük el áprilisban a kukoricát. Termelőszövetkezeti pártszervezeteink tekintsék ennek megszervezését és végrehajtását fontos feladatuknak. Készítsenek rá külön kukoricatermesztési programot. Nyerjék meg az ügy sikere érdekében elsősorban a kommunistákat, s a kukoricát érme lés minden munkájának idejében •vaj ló és gondos, szervezett elvégzésére mozgósítsák az egész szö ' vetkezeti tagságot, közöttük is mindenekelőtt a termelőszövetkezeti asszonyokat. 1 A szálastakarmány szükséglet kielégítésében a pillangósoknak van legjelentősebb szerepük. Ezek vetésterülete a szántóhoz i viszonyítva 12,5 százalék. A vetésterület további számottevő növelésének korlátozott lehetőségei vannak, viszont a terma s kevesebb mint amennyi kellene. Mi hát a megoldás? Egyrészről a botlankénti hozamokat kell növelni, másrészt azt kell biztosítani, hogy a bennünk lévő fehérjét, mint értékes tápanyagot minél kisebb veszteséggel takarítsuk be. Ez a felismerés még nem vált általánossá, a feladat megoldására még a múlt évben sem fordítottak kellő gondot termelőszövetkezeteink. A korszerű szénakészitési eljárásnak hasznosságát a gyakorlat számos helyen már bebizonyította. Ezek a bevált módszerek azonban még nem terjedtek el széles körben. Nagyszakácsiban pl. de másutt is kényelemből, megszokásból, vagy éppen hozzá nem értésből, illetve az anyagi érdekeltség helytelen értelmezéséből, és érvényesítése miatt ragaszkodnak a hagyományos módszerhez. Azzal érvelnek az ilyen szövetkezetek vezetői,