MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1964

41. ő. e. 1964. szeptember 8. (2-54. o.) - 1. A megyei tanács vezetésének helyzete, munkájának hatékonysága. Jelentés: 4-21

IPné/ '£0 - 9 ­Szigeti István Blvtárs; A-jelentésre tett megállapításokkal egyetértek, valóban ön­kritikusan veti fel a kérdéseket. Én magam két évig vet­tem részt a tanács vezetésében, néhány tapasztalatot szerez­tem a tanácsi vezetéssel kapcsolatban. Egyetértek Hagy elv­társsal, hogy azt a fejlődést ami a tanácsvezetésében jelen­leg meg van, azt folyamatában kell nézni, s a vezetés akkor jár el helyesen, ha igy is értelmezi. Egy-két biráló megjegyzést teszek a tanácsi munka megjaví­tása érdekében: véleményem szerint a következő feladatok álltak előttünk. Meg kellett teremteni azokat a feltétele­ket a tanácsnál, amelyek a tanácsi munka megjavításához követelményként jelentkezett, s ezek a következők: 1./ A testületi szervek tekintélyének helyre állitása. 2./ Függetlenített végrehajtó bizottsági vezetők közötti egyetértés megteremtése. 3./ A Megyei Tanácsnál az osztályvezetői problémák meg­oldása. Ha az első pontot veszem akkor azt kell mondanom, hogy a tanácsnak, mint testületnek mind inkább meg van a tekinté­lye. A választópolgárok felnéznek rá, elismerik ezt a testületet. Személyi összetételében javult a Megyetanács, alkalmasabbá vált hivatásának betöltésére ez a testület. Az állandó bizottságok melyeket létrehoztak jól dolgoznak, felelősséget éreznek a konkrét ügyek intézésében, harcol­nak jogaikért. Az állandóbizottsagok mellett kiépült az aktivá hálózat, szakemberekből álló szakbizottságok, s ez pozitiv dolog. Ha változatlanul a függetlenített vezetők építenek a tanácsra, annak végrehajtó bizottságára, mint testületi szervre és munkájuk megjavítását tartják tovább­ra is szem előtt, akkor ennek meg is lesz az, eredménye. A vezetők közötti széthúzás megszüntetése és az egység meg­teremtése volt a következő feladat: kezdetben ez nem volt könnyű feladat. Az, hogy eddig eljutott a Megyetanács ve­zetése, hogy ma már őszinték az elvtársak egymáshoz annak eredménye, ho'gy kialakították az elvi alapokon nyugvó köl­csönös bizalmat. Az osztályvezetők többsége leváltásra ke­rült. Jogos a jelentés megállapítása, hogy szükséges volt az osztályvezetésnél alkalmazott csere. Azonban számítani kell arra, hogy az új osztályvezetőkkel csak a lehetőséget teremtettük meg és ez még nem valóság, nem rendelkeznek ezek az elvtársait még olyan tapasztalattal, mely a munkájuk végzéséhez szükséges. A politikai képzést lebecsülik, ez sajnos másutt is tapasztalható, de ezzel szemben a jövőben fel kell lépni. Félre értik pártunk VII.VIII. kongresszu­sának határozatát, amely kihangsúlyozza, hogy a szakmai képzés mellett a politikai képzésről sem szabad megfeled­keznünk. A tanács apparátusában harmadrangú szerepet bizto­sítanak a politikai képzésnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom