MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1962

28. ő. e. 1962. december 29. (156-210. o.) - 1. Az ipari üzemek pártszervezeteinek munkája. A termelés pártellenőrzése a megye ipari üzemeiben. Jelentés: 158-163

Amikor egy-egy üzemnek a munkáját vizsgálnák vagyis^tárgyalnák a Pártbizottságok, akkor a bizottságok megfelelő szempontokat tudnának adni időben. Pl. Siófokon elég gyenge voltba Végrehajtóbizottságon a beszámoló, mert nem kapták meg időben a szempontokat. Az a véleményem, hogy segitséget kell adni módszerben és nem szabad elfogadni a sablonos beszámolókat. Olyan vélemény alakult ki a Városi pártbizottság felé, hogy kiveszi az ipari osztály kezéből a munkát, ezt az ipari bizott ság egyes tagjaitól hallottam. Ha ez igy van nem helyes. Van a Városi pártbizottságnak jó ipari aktivahálozata, akik jól dolgoznak. S ezek munkája is ©lyan, mint ha az ipari osztályvezetője, vagy a városi pártbizottság valamelyik tagja menne ki hozzájuk. Nem értek azzal egyet, hogy a párttitkár elvtársak nem kapnak segitséget. Hozzánk a textilmüvekhez kijárnak az elvtársak. Varga József elvtárs Transzvill Vállalat párttitkára: Véleményem szerint, akik részt vettek az ipari tanfolyamon az sokat segittet. A jövőre vonatkozóan szeretném elmondani, hogy ezen a tanfolyamon sok elvtárs küzdött problémával, mivel a hallgatók összetételét tekintwe ez nehéz volt. Sok elvtársnak nem volt meg a megfelelő alapképzettsége, s ezektől a gyakorlati munkában sem lehet sokat várni. Az anyagok birtokában amit az iskolán kézhez kaptunk, abból tudunk elveket összeállítani és a vita során vitatkozni, s kezdik látni az üzemekben, hogy a pártvezetőségek kezdik érteni a munkájukat. A vizsgálat során több pártszervezetnél tapasztaltam, hogy a munka nincs megszervezve. A pártszervezet vezetősége nem ismeri kellően az üzemük problémáit. Egymás segitásável kapcsolatban: Mi néhány titkár elvtárssal kicseréltük a munkatervünket. Sok üzemnél azonban ez nincs meg, sok esetben még jegyzőkönyvet sem vezetnek, pedig ezt mindenki tudja, hogy vezetni kell. Továbbá probléma a pártvezetőségek összetétele. 1959-ben irányt vettünk arra, hogy a legképzettebb elvtársak kerüljenek a vezetőségekbe. A tagfelvételekkel kapcsolatban általános felfogás volt, hogy a lehetőség szerint munkásokkat vegyünk fel, értelmiség ellenesság volt. Később a párttagsággal megértettük, hogy képzett emberekre is szükségünk van előre juttásunk érdekében. Sok esetben a tanulással azonban még probléma van, inkább nem lesz pártvezetőségi tag, csak hogy ne kelljen tanulni. Egyetértek azzal, hogy növelni kell az egész párttag beiskolázását. Maiunk a pártvezetőségi tagoknak a 8 általános iskolai végzett ségük meg van. Mi azt a módszert alkalmazzuk, hogy a termelésben jártas vezetőket meghivjuk a pártvezetőségi ülésekre, megbizzuk őket, hogy milyen anyagot készitsenek el, Pl.műszaki fejlesztési tervek készitóse stb. Ezek a pártonkivüli gazdasági vezetők nagyon lelkeséén végrznek munkát, ha a pártvezetőség megkéri őket. S most már nem tapasztalható az, hogy egyes kérdésekben félre akarnának vezetni bennünket.