MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1989

68. ő. e. 1989. szeptember 14. (203-271. o.) - 2. A kongresszusi felkészülést segítő vita. Programnyilatkozat: 210-225

Az MSZMP elhatározta, hogy összegzi az elmúlt négy és fél évtized törté­nelmi tapasztalatait. Hosszú és ellentmondásos úton jutott el a felismerés­hez, hogy társadalmi szerepét gyökeresen át kell értékelnie. A múlt tor­zulásaival való szakítást sokáig nehezítette, hogy igen jelentős nemzet­közi tényezőkkel kellett számolnunk., E tényezők döntő szerepet játszottak abban, hogy a párt nemzeti érdekeket képviselő és a demokratikus szo­cializmus megvalósítására törekvő reformerői tragikus vereségeket (1948 és 1956) szenvedtek, illetve sorsdöntő helyzetekben háttérbe szorultak a párton belül. E reformerők azonban generációról generációra újjászerve­ződtek, s a pártot arculatának megváltoztatására, új erkölcsiségre és elkö­telezettségre ösztönözték. E történelmi örökség vállalása a biztosíték arra, hogy pártunk hibájából nem ismétlődik meg a múlt. A párt lemond mo­nopolhelyzetéről, állampárt szerepéről és a többpártrendszerű demokrácia részének tekinti magát. Az MSZMP megújulása azonban nem teljes tagadása múltunknak. Mi­közben nélkülözhetetlennek tartjuk a gyökeres változtatásokat, egy­szersmind vállaljuk a szocialista mozgalom értékálló hagyományait. ELFAGYOTT REMÉNYEK A Ií. világháború véres tragédiája után 1947-ig viszonylag kedvező lég­körben kezdtük formálni az új típusú demokráciánkat. Felszabadultan fej­lődött a képviseleti-parlamentáris rendszer és a közvetlen., területi önkor­mányzat. A szocialista erők által a nemzet elé állított jövőképben lénye­gében a demokratikus szocializmus sejlett fel. A korszerű demokratikus szocializmus megvalósítása ma pántunk fő célja. A hidegháború, a nagyhatalmak éles szembefordulása egymással, a világ­politikai légkör megromlása azonban véget vetett e sokat ígérő fejlődésnek. Az 1948-as fordulat során Sztálin — Rákosiék közreműködésével — Ma­gyarországra is ráerőltette a szovjet modellt. A kettészakadt Európában külkapcsolataink egyoldalúvá váltak, eltéptük a fejlett világhoz fűződő szá­lakat. A szocializmus — mint modernizá­ciós ftratégia — ez időtől kezdve a szovjet sémák másolásává torzult. A feszített ütemű katonai felkészülés, az elhibázott iparosítás és az erőszakos kollektivizálás tönkretette az orszá­got. A többpártrendszer felszámolása, a diktatórikus pártállam nemcsak a népi demokratikus vívmányokat, ha­nem a legjobb kommunista és szo­ciáldemokrata tradíciókat is elsorvasz­totta. A párt mint politikai mozgalom lényegében megszűnt. Az intézménye­sített erőszak személyi kultusszal és az élet minden területének átpolitizá­lásával párosult. A nemzeti érdekeket a nagyhatalmi érdeknek rendelték alá, a molotovi külpolitika a nemzetközi kapcsolatok elemi normáit is felrúgta. Az életszínvonal erőteljes csökke­nése, az emberek millióinak zaklatása, a tömeges jogtiprás és megfélemlítés, a nemzet megalázása egyre mélyülő elé­gedetlenséget szült. Ez azonban a ter­^"fp Történelmi utunk tanulságai

Next

/
Oldalképek
Tartalom