MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1989

68. ő. e. 1989. szeptember 14. (203-271. o.) - 2. A kongresszusi felkészülést segítő vita. Programnyilatkozat: 210-225

Az MSZMP elhatározta, hogy összegzi az elmúlt négy és fél évtized történelmi tapasztalatait. Hosszú és ellentmondásos úton jutott el a felismeréshez, hogy társadalmi szerepét gyökeresen át kell értékelnie. A múlt torzulásaival való szakítást sokáig nehezítette, hogy igen jelentős nemzetközi tényezőkkel kellett számolnunk., E tényezők döntő szerepet játszottak abban, hogy a párt nemzeti érdekeket képviselő és a demokratikus szocializmus megvalósítására törekvő reformerői tragikus vereségeket (1948 és 1956) szenvedtek, illetve sorsdöntő helyzetekben háttérbe szorultak a párton belül. E reformerők azonban generációról generációra újjászerveződtek, s a pártot arculatának megváltoztatására, új erkölcsiségre és elkötelezettségre ösztönözték. E történelmi örökség vállalása a biztosíték arra, hogy pártunk hibájából nem ismétlődik meg a múlt. A párt lemond monopolhelyzetéről, állampárt szerepéről és a többpártrendszerű demokrácia részének tekinti magát. Az MSZMP megújulása azonban nem teljes tagadása múltunknak. Miközben nélkülözhetetlennek tartjuk a gyökeres változtatásokat, egyszersmind vállaljuk a szocialista mozgalom értékálló hagyományait. ELFAGYOTT REMÉNYEK A Ií. világháború véres tragédiája után 1947-ig viszonylag kedvező légkörben kezdtük formálni az új típusú demokráciánkat. Felszabadultan fejlődött a képviseleti-parlamentáris rendszer és a közvetlen., területi önkormányzat. A szocialista erők által a nemzet elé állított jövőképben lényegében a demokratikus szocializmus sejlett fel. A korszerű demokratikus szocializmus megvalósítása ma pántunk fő célja. A hidegháború, a nagyhatalmak éles szembefordulása egymással, a világpolitikai légkör megromlása azonban véget vetett e sokat ígérő fejlődésnek. Az 1948-as fordulat során Sztálin — Rákosiék közreműködésével — Magyarországra is ráerőltette a szovjet modellt. A kettészakadt Európában külkapcsolataink egyoldalúvá váltak, eltéptük a fejlett világhoz fűződő szálakat. A szocializmus — mint modernizációs ftratégia — ez időtől kezdve a szovjet sémák másolásává torzult. A feszített ütemű katonai felkészülés, az elhibázott iparosítás és az erőszakos kollektivizálás tönkretette az országot. A többpártrendszer felszámolása, a diktatórikus pártállam nemcsak a népi demokratikus vívmányokat, hanem a legjobb kommunista és szociáldemokrata tradíciókat is elsorvasztotta. A párt mint politikai mozgalom lényegében megszűnt. Az intézményesített erőszak személyi kultusszal és az élet minden területének átpolitizálásával párosult. A nemzeti érdekeket a nagyhatalmi érdeknek rendelték alá, a molotovi külpolitika a nemzetközi kapcsolatok elemi normáit is felrúgta. Az életszínvonal erőteljes csökkenése, az emberek millióinak zaklatása, a tömeges jogtiprás és megfélemlítés, a nemzet megalázása egyre mélyülő elégedetlenséget szült. Ez azonban a ter^"fp Történelmi utunk tanulságai