MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

59 - 4őV Arra törekedtünk, hogy kritikus legyen. Nem vállalkoztunk és nem vállalkozhattunk állásfoglalásra. Próbáltunk 200 elvtársunknak,a pártbizottság tagjainak, a megye vezető állású elvtársainak, barátainknak, munkatársainknak véleményét rögzíteni; úgy, ahogy az egyik és a másik nyilatkozott egy-egy témáról, és azért így, hogy legyen vita, hogy mindenki visszaérezze, visszahallja azt, amit mondott. Meg kell mondani, hogy maga a bizottság is csodálkozott sok mindenen. Csodálkozott, és pedig azon, hogy milyen különbözőek a vélemények egy testületen belül, azok a vélemények, amiben egységnek kellene lenni. Azok a vélemények, amelyben egy-egy tag kellene, hogy aktív legyen, szókimondó legyen, hogy véleményt alkosson testületi üléseken, ugyanis itt még senkit nem bántottak és nem bíráltak azért, hogyha elmondta jól vagy rosszul, szépen vagy dadogva a véleményét. Ezeket szerettük volna mi visszaadni. Úgy gondolom, hogy sikerült. Talán pezsdített is egy kicsit. Itt az előttem felszólaló elvtársnő megjegyezte, hogy ez fölért egy pártértekezlettel. 23 olyan hozzászólás volt, amely az eddigi pártértekezleten nem hangzott el. Kritikus, önkritikus. Ha ez így van, akkor megindult valamitt a megyénkben, megindult a megye pártéletében, ez pedig a felismerés, amely után aktív munkának kell folytatódni. Mi a legfontosabb? az alapszervezeti munka. Mindnyájan tapasztaljuk, hogy rengeteg mende-monda van. Mindenki fecseg, locsog, és nem nélkülözi ez a fecsegés, locsogás az intrikát, a rágalmazást, a feltételezéseket, a különböző kis, nagy és közepes beosztású emberekről, elvtársakról és egymásról. Kialakult egy helyzet, amelyet úgy is lehetne mondani, hogy züllés, amely már egymást, tehát bennünket sem kímél és egymást sem kíméljük. Ezért rendkívül fontos az ezzel való törődés és ennek felismerése, az egység, a becsület és a tisztesség. Nagyon fontosnak tartom én az összegezés, illetve az elmondottak alapján az alapszervezeti munkát. Én fiatal gyerekkorom óta párttag vagyok. Alapszervezeti titkár, évtizedekig városi pártbizottsági és 1985-től megyei pártbizottság tag vagyok. Mindig azt tapasztaltam, hogy a dolgok, a politika, a gazdasági élet segítése mindig helyben történik. Ha a helyi pártszervezet egységes, ha a helyi párttitkár okos, értelmes és politizál, jól vezeti a pártszervezetet, akkor az a pártszervezet tud mozgósítani. Az egész gazdasági alakulatot, ahol dolgozik egységessé tudja tenni, be tudja folyásolni és különösen ha még tekintélyt is adunk annak a pártszervezetnek és annak a titkárnak. A dolgok ott helyben dőlnek el, és ha valaha fontos volt az alapszervezetek tevékenysége, akkor most igen nagy szükség van rá. Nagyon fontosnak tartom azoknak a javaslatoknak a végrehajtását, elfogadását, amit az elvtársak elmondottak, hogy a pártbizottsági ülés után meg kell kezdeni azonnal az alapszervezeteknél a munkát, a felvilágosító munkát és az alapszervezet tagságának az önbizalom adását. Ezt csak mi tudjuk megtenni. Az alapszervezeteknél, mint ahogy itt is elhangzott, elbizonytalanodás van. Es ennek oka elsősorban az, hogy van egy hatalmas nyomás, van egy demagógia, és azért ne sértődjön meg senki sem elvtársak, de ha az ember kinyitja a rádiót, mire munkába megy, már megfájdul a feje, mert nem hall mást, csak rosszat. De csakis a rosszat. És itt is valami rendet kellene csinálni. Hadd mondjak el egy példát. Nagy eseménye volt a magyar idegenforgalomnak, három létesítmény átadása. 200 millió forintos beruházás. Hívom a televíziót, legyenek szívesek eljönni, hiszen 4-5 évvel ezelőtt kisebb dolgokért, egy nyúlkatroc átadásáért is kapkodtak. Azt kérdezték: összedőlt, leégett, vagy nem készült el? Elkészült. Arra nem megyünk el. Ha botrány, akkor elmegyünk. Ez valahogy furcsa. Sok minden zavarja a mi párttagjainkat és azért nem az intellektuel párttagokra kell építeni, hanem az átlag és a munkás párttagokra, akik nálunk tömegében vannak. Azon a nyelven kell politizálni, a munkás nyelvén. Mert mit ért a munkás? A szavakat és nem a szavak között. És ugye fölvetődött, hogy ne beszéljünk egy nyelven, mert eddig egy nyelven beszéltünk. Igen. Jó. Ne beszéljünk. De a politikába, a pártegységbe, a párt megítélésébe és a munka megítélésében egy nyelven beszéljen minden központi bizottsági titkár és ne több nyelven. Ne keresse a népszerűséget se az értelmiségnél, se az alkalmazottaknál, se a színészeknél. Keresse a népszerűséget a munkásoknál és beszéljen egy nyelven a párt ügyében. Felvetik az emberek, a munkások azt is, hogy akkor, amikor a pártnak a központi lapja két lappal szűkül, ugyanakkor három ellenzéki lap kerül kiadásra, vagy éppen bulvárlap. Tehát gondolkodik a munkás párttag, gondolkodik mindenki és ezeket figyelembe veszi. Ezt nem lehet megmagyarázni semmi mással, csak egyenes szóval.