MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

-4bb 46 kat, akkor a tudat, a gondolkodás zavarai is csökkennek. A másik ok, hogy a jelenlegi politikai rendszerstruktúra, amiről itt szóltak már, az 50-es években alakult ki, és azóta lényegében nem változott. A struktúrával együtt megmerevedett az igazság, a gondolkodásunk is, ez maga után vonta a szellemi kényelmességet és a testséget a párttagság körében is. Most, amikor rádöbbentünk, hogy a gazdasági reformok nem bontakoztathatok ki a politikai struktúra átalakítása nélkül, azonnal a szemléleti merevségünk miatt kialakult a pártban egy veszélyérzet, a védekezésre való beállás, egy defenzív magatartás, pedig most a környezet és az élet is azt követeli tőlünk, hogy egy offenzív, jó értelemben vett támadó politikai gyakorlatot kell felvenni és folytatni. Ehhez pedig elkerülhetetlen és elengedhetetlen a megyében, hogy a párttagságot felkészítsük, kiképezzük, segítsük az új helyzethez való gondolati azonosulásban; nem pedig az, amit többen az elmúlt időszakban megkíséreltek, hogy lejárassák és megkérdőjelezzék a párttagság politikai képzésének szükségességét, hogy szétverjék a párt eszmei egységét, és a megyében a párt egyetlen intézményét, az oktatási igazgatóságot támadva, szükségességét megkérdőjelezve arra törekszenek, hogy megbénítsák a párt működését, csökkentsék mozgásterét és politikai erejét. Most már egyértelmű, hogy a változások ellenére is az ideológia intézményrendszere, a káderképzés és a pártoktatás sem töltötte be maradéktanaul a küldetését. Ezért, hogy előrelépést tudjunk elérni a párt szellemi megújulásában, alapvető az ideológia szerepének a növelése. Egyetértek és üdvözlöm az írásos javaslatban a káderképzés és a pártoktatás tartalmi-szervezeti korszerűsítésére és a minőségi kádercserék végrehajtására megfogalmazott feladatokkal. Ugyanakkor javaslom még e feladatkört kiegészíteni azzal a gondolattal, hogy ezen túl a pártbizottság, a politikai kultúra növelése érdekében szükségesnek tartja, hogy a marxizmus-leninizmus eszméje ne csak a pártoktatásban, hanem a politikai munka gyakorlatát is hassa át. Ez a komplex feladat-meghatározás garancia arra, hogy a párt visszanyerje vállalkozó, kezdeményező offenzív arculatát, amely minden kommunista pártot a sikeres időszakban jellemzett; a káderképzés visszakapja régi becsületét, és olyan káderek kerülnek beiskolázásra, akik a párt határozatainak politikai úton érvényt tudnak szerezni és a politika új terepein és formáin meg tudják védeni álláspontjukat és nem az ötletszerű beiskolázás, az elavult keretszámok kitöltése, hanem a politikai szükségleteknek megfelelő beiskolázás fog uralkodóvá válni. Nem a buszhoz, műszakhoz, őszi-tavaszi munkákhoz, a gyerekek korához, vagy akit nélkülözni lehet elvhez, és nem a vezetők hangulatához lesz kötve a politikai képzés szükségessége. Mindez a politikai gyakorlatban is más felfogást igényel, vagyis rendezni kell a pártban és a káderképzésben az érdekviszonyokat, ugyanis érdek nélkül ma már nem megy semmi. Csak olyan kádereket szabad beiskolázni, akiket a munkahelyi, lakóhelyi környezete egyértelműen támogat, befogad és visszafogad. Vagyis a káderképzésben is az alulról építkezés gyakorlatát kell bevezetni, egyrészt azért, mert ez a helyes és demokratikus, másrészt, mert a párt a sztálini modellben birtokolt biztosítékokat és garanciákat a káderek mozgatásában, előléptetésében, megválasztásában, többségében elveszítette. A káderképzés radikális megújítása mindannyiunktól más szemléletet és hozzáállást igényel. Szeretnék szólni a párt versenyképességének és teljesítményorientáltságának növeléséről. Ma a társadalomban és a megyében is olyan politikai és gazdasági mozgások csírái jelentek meg, amelyet ha akarunk, ha nem, kikényszerítik a pártból a versenyt. Teljesítményt vállaló testületeket, apparátusokat kell kialakítani, ugyanis a lakosságnak, a párttagságnak a szavakból már elég, teljesítményorientált pártot és testületet akar, amelyeknek programja van, tevékenysége, teljesítményhordozó, garantáló és rövid időn belül eredményeket tud felmutatni. A párt tekintélye ezen túl most nagyban azon múlik, hogy milyen hamar tud a gazdaságban fordulatot elérni. Ugyanis a néptől és a párttagságtól nem lehet és nem szabad elvárni, hogy 5-10, 15 éves intervallumban gondolkodjék. Mi lenne Nyugaton azzal a párttal, ha egy választási kampányban azt Ígérné, hogy három és fél évig stabilizálódunk, három és fél évig pedig kibontakozunk. Soha nem kerülne hatalomra. A versenyképes pártra pedig több okból van szükség. Tudomásul kell