MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1986

62. ő. e. 1986. november 26. (183-249. o.) - 1. A központi bizottság 1986. november 19-20-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 185-190

1985-86. év gazdasági helyzetében nagymértékben szerepet játszott a tőlünk kívül álló objektív tényezőknek a sorozata, ami a külpiac, az adósságállomány és a gazdaság strukturális problémáiban mutatkozik meg. Az agrártermékek exportárainál rendkívüli nagyarányú lemorzsolódás következett be 1985-86-ban. /Pl. búza 150 dollár volt, ma 90 dollár, a húsipari termékek átlagban 35-45 százalékkal kevesebbért keltek el a nyugati piacon. A Közös Piac rendkívül sokirányú megkülönböztetést alkalmaz a magyar népgazdaság felé. A csernobili események után pedig még több megszorító intézkedés következett be. A szocialista piac érthető okoknál fogva rendkívül magas minőségi követelményeket támaszt az utóbbi években. Mindezeket az objektív körülményeket figyelembe véve úgy értékelte a Központi Bizottság, hogy a magyar népgazdaságot évenként mintegy 400-600 millió dollárra tehető veszteség éri. A növekvő cserearány-romlás, valamint a növekvő kamatterhek miatt nőtt az adósságállomány, amely a magyar népgazdaságot terheli. A gazdaság strukturális problémái: a vaskohászat, mert nincs saját energiája és nincs saját alapanyaga. A kohászati termékek világpiaci ára rendkívüli módon leértékelődött. A szénbányászat növekvő ráfordítással és költségvetési támogatással képes csak eleget tenni kötelezettségeinek. A bauxit vagyonra épülő aluminiumfeldolgozás tonnánkénti ára nagymértékű zuhanást mutat az utóbbi években. Míg 1984-ben tonnája 1800 dollár volt, ma 1000-1500 dollár. Az olajipari termékek leértékelt tömegcikké váltak a magyar népgazdaságban. Az említett ágazatokban van lekötve az ország vagyon állományának több mint egyharmada, és a foglalkoztatottak mintegy 30 százaléka ezekben az ágazatokban dolgozik. Ezek jelentik a strukturális problémáinkat. A Központi Bizottság elemezte a rajtunk múló belső tényezőket is. A gazdaságirányítás eszközrendszerének egészét nem sikerült úgy a gazdasági fejlődés szolgálatába állítani,ahogy azt kellett volna. Sem a tervezőmunka, sem a szabályozás nem tudta követni azokat a változásokat, amelyek a gazdaságokban bekövetkeztek. Nem sikerült 1985-86-ban a társadalmi és a vállalati érdekeket összehangolni, zavar van az ösztönzés, és a szigor összhangjának a megteremtésében. Az adó- és támogatási rendszerünkben nincs megfelelő pénzügyi szigor, könnyen hozzá lehet jutni hitelhez, támogatáshoz és egyéb pénzforráshoz. A vállalatok a jövedelmük egy részét, sőt egyes vállalatok a tekintélyes részét nem a gazdasági munkájuk javításával, hanem áremelésekkel érik el. A központi gazdasági, irányító és szervező munkának számos gyenge pontja van, amely a további fejlődést nem hogy elősegítette volna, hanem gátolta. Átfedések és párhuzamosságok vannak a központi szerveknél, a gazdaságirányítás elhatározott továbbfejlesztését nem tudtuk következetesen megvalósítani.