MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1983

54. ő. e. 1983. február 16. (2-105. o.) - 1. Az állami oktatás helyzete, javaslat az időszerű és a távlati feladatokra a központi bizottság 1982. április 7-i állásfoglalása alapján. Jelentés: 5-23 - Szóbeli kiegészítés: 31-43

29 Tudja, hogy a nehezebb gazdasági helyzetben a fejlesztéseket meglehetősen csökkenteni kellett. De ahhoz, hogy az általános iskolát fejlesszük, éppen e téren, az oktatás és a művelődés vonatkozásában, nemhogy csökkenteni, hanem inkább növelni kellene a fejlesztéseket. Kéri,hogy ne engedjék azt meg, hogy a kivitelezők félkész állapotban és hosszú késedelemmel adjanak át oktatási intézményeket. A tervezetben szerepel, hogy tovább kell fejleszteni az oktatást, mégpedig az egésznapos oktatás vonatkozásában is. Ez sem az oktatási intézményeken múlik, ez is tárgyi feltételekhez van kötve. Ahhoz, hogy az egésznapos oktatást megvalósithassuk, újabb álláshelyekre, csoportfejlesztésekre lenne szükség. Szerepel a tervezetben, hogy a továbbtanulásnál magasabb minőségi követelményeket kellállitani.Sajnos, itt a kereslet-kinálat miatt valóban a szakmunkásképző intézetekbe olyan tanulók is bekerülnek, akik elégséges, vagy elégtelen bizonyítvánnyal mennek oda. De mindaddig, araig ezek a szakmunkásképző intézmények hajlandók igy is fogadni a gyerekeket, nyilvánvalóan nem készteti őket nagyobb munkafegyelemre. Tudja, hogy a kereslet nagy, de a munkafegyelem szilárditása érdekében feltótlenül szükségesnek tartaná - ugyanúgy mint a felsőfokú oktatási intézményekben - pontszámokhoz, eredményhez kötni a középfokú oktatási intézetekbe a felvételt. Gazsó elvtárs előadásában nagyon fontos dologra figyelt fel, hangsúlyozni kivánja ős is, hogy milyen fontos, hogy az iskolákban a tanulók munkafegyelmét szilárditsuk. Véleménye szerint elsősorban a felnőtt társadalomban kellene a munkafegyelmet megszilárdítani, mert mindaddig, amig a gyerekek azt látják, hogy félórás késéssel mehetnek az emberek a munkahelyükre, amig munkaidő alatt végzik ügyes-bajos dolgaikat, nehéz köztük is fegyelmet tartani. Ez negativan hat a tanulókra, mig az iskolában munkaszeretetre, tisztességes munkavégzésre tanitják őket, eszményképet állitunk, addig a mindennapi életben negativ dolgokkal találják magukat szembe. Ha a felnőtt társadalomban sikerül rendet csinálni, ez megkönnyiti a nevelők munkáját is. A képesités nélküli nevelők magas száma őt is rendkivül érzékenyen érinti, mert senki nem hallott még képesités nélküli mérnökről, jogászról, orvosról. Ez a pedagógus társadalom presztizsét rendkivül rontja. Ha tudnának valamilyen intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy az a bizonyos 4o százalék ne hagyja el a pedagógus pályát, a nehéz helyzet megoldódna. Erre egy radikális javaslata van, kötelezné azokat a kezdő pedagógusokat, hogy mindaddig a pályán maradjanak, ameddig meg nem téritik az állam által forditott oktatás költségét. Ezzel szelektálnánk is, mert nyilvánvalóan olyanok maradnának a pályán, akikben hivatásszeretet, hivatástudat is van. Egyetért azzal, hogy az intézményvezetés szinvonalat emelni kell. Azzal is, hogy meghatározott időre nevezik ki az igazgatókat. Véleménye szerint ezt is társadalmasítani kellene és nemcsak az oktatási intézményekre vonatkoztatni. Azt is meggyőződéssel vallja, hogy azok a szakigazgatási szervek vezetői, akik 15-2o éve már az oktatás-igazgatásban dolgoznak, elszakadtak a mindennapi élettől, nem ismerik a ma iskolájának mindennapi problémáját. Nem akar vádaskodni és felelőtlen kijelentéseket tenni, de azt szeretné, hogy ha a szakigazgatási szervek vezetői 5-lo év után viszszakerülnének tanitani az iskolákba, érzékelnék, hogy milyen problémák vannak. Gondol itt az új tanterv megfogalmazóira is. Nyilvánvaló, közöttük is sokan vannak olyanok, akik már régen nem láttak belülről iskolát.