MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1983
54. ő. e. 1983. február 16. (2-105. o.) - 1. Az állami oktatás helyzete, javaslat az időszerű és a távlati feladatokra a központi bizottság 1982. április 7-i állásfoglalása alapján. Jelentés: 5-23 - Szóbeli kiegészítés: 31-43
c H Az általános Iskola néhány évig még előtérben lesz, amig a demográfiai hullára le nem megy. De már a jelentés is erre koncentrál, ugyanilyen súllyal jelentkeznek majd a középfokú oktatásnál. Ez osztályteremben is óriásit jelent középfokon. Kevés valószinüsége van annak, hogy Kaposváron, vagy Siófokon általános iskolák fognak megürülni, amit föl lehet majd használni középfokú képzés céljára. Országosan ugyan csökkeni fog a létszám, de nem ezeken a gyorsan fejlődő településeken szabadulnának föl általános iskolák, viszont a feszültség itt fog jelentkezni. Egyetért azokkal a hozzászólókkal, akik a személyi feltételeket állitják a középpontba. Látnunk kell, hogy a közoktatás fejlesztése egy olyan épület, amelyet felülről kell elkezdeni épiteni, amely a pedagógus képzéstől és a pedagógusoktól függ, hogy az egész alsó és középfokú oktatás milyen színvonalon valósul meg. Ilyen értelemben valóban az egyik kulcskérdés a pedagógusképzés és a továbbképzés. A minisztérium átfogó programot készit a pedagógusképzésre. Azt is látni kell, hogy a jelen helyzetben nem egy egyszerű képzési probléma, és a képesités nélküliek számának növekedése sem. El tudná képzelni, hogy nem kell 3o fővel csökkenteni a kaposvári főiskola beiskolázási keretszámát, de tart tőle, hogy ha a 3o főt visszaállítják, az nem fog változtatni azon, amit a jelentés tükröz. Itt alapvető foglalkoztatáspolitikai, anyagi és társadalmi megbecsülési kérdésekről van szó. Az országban a legmagasabb a képesités nélküliek aránya a fővárosban. Két alapkérdés van: az egyik, hogy a pálya teljesen elnőiesedett, a nők földrajzi mobilitása sokkal alacsonyabb, mint a férfiaké, és nem tudjuk oda küldeni őket, ahol épper üresek az állások. Nem is lehet megkövetelni az egyedülálló, de a nem egyedülálló nőktől sem, hogy ilyen helyekre menjenek. Ezzel számolni kell. A másik kérdés, hogy a képzési kapacitás, a végzők létszáma, és az álláshelyek között nem egyszerűen olyan feszültség van, amiről a sajtó ir, Pl. a fővárosban az egyetemek pedagógus szakán végzőknek csak a 60 százaléka megy pedagógus pályára. Ezzel a Tervhivatal sem számolt. Ellene mond egyébként ennek a pedagógus bórrendszer. Az iskolák érdekeltek abban, hogy képesités nélkülieket alkalmaznak. Pl. elmegy 6 ezer forinttal nyugdijba egy nevelő, fölvesznek 2 ezerért egy képesités nélkülit, és a különbséget felosztják a tantestületben. Országos tapasztalat, hogy érdekeltek abban, hogy ne Írjanak ki állásokat. Ezen mindenképpen változtatni kell, ez nem egyszerűen képzési kapacitás és felvételi keretszámok kérdése. Ez a világon mindenütt gond, és mindenütt keresik a különböző megoldásokat. Pl. Szovjetunióban ugy oldották meg ezt a női-férfi arányt a pedagóguspályán, hogy aki pedagógus pályára megy, azt fölmentik a katonai szolgálat alól. Ok az egyetemeken és a pedagógus képző intézményekben kapnak katonai kiképzést, mint tartalékos tisztekre tartanak igényt. A képesités nélküli problémának van egy olyan súlyos további vetülete, az ország lakosságának kb. egyharmada un. alulfejlett településeken él. A képesités nélküliek zöme ezeken a településeken tevékenykedik* Ez maga is része a települések alulfejlettségének, de ez egyben újra is termeli azt, mert a továbbtanulási arányok tekintetében is sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek az itt élő gyerekek is. Mivel Somogy megyében is magas a számuk, igy még fokozottabb gondot jelent és növeli a belső feszültségeket. Az óvónőképzés beindítását támogatja a minisztérium, és több helyen fontolgatja a hasonló megoldások bevezetését. Hangsúlyozza, ez az egész pedagóguspálya presztizsével, anyagi, társadalmi megbecsülésével és nem utolsó sorban a lakásfeltételek megoldásával valósitható meg.