MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1983

55. ő. e. 1983. szeptember 15. (36-122. o.) - 1. A pártdemokrácia érvényesülése és fejlesztésének feladatai a megye pártszerveiben és -szervezeteiben. Jelentés: 39-50 - Szóbeli kiegészítés: 58-70

A jelzésekre, észrevételekre teendő intézkedések sok munkát jelentenek, de ezt a munkát nélkülözhetetlen feltótelekónt tartja a pártderaokrácia fejlesztésének. Ezzel sokat tudunk tenni azért, - melyet a pártdemokrácia lényegének is tart - hogy a párttag érezze azt, hogy véleményével, észrevételeivel, kritikájával ő is részese a párt politikája alakításának. A jelentés szól arról, hogy egyre több helyen tartalmas viták tanúi lehetünk. Ezt a megállapitást elfogadja, de a beszélgetések során több vélemény hangzott el a vita kialakulását akadályozó tényezőkről. Szeretné előrebocsátani, hogy nem fetisizálja a vitát. Biztos, hogy demokratikus lehet az a döntés is, amelyet a taggyűlés hozzászólás nélkül elfogad, ha a jelentést, a javaslatokat a párttagok magukénak érzik, nincs hiányérzetük. De az elképzelhetetlen, hogy az mindig igy sikerül. Milyen okokat emiitettek a vita hiánya, okaiként? Sokszor nem lehet tudni, hogy mi törtónt a javaslatokkal, észrevételekkel. Ismert ez a mondat a napirend lezárásakor: "Az előterjesztést a vitában elhangzottakkal együtt javaslom elfogadni" - mondja a titkár, s a felszólaló nem tudja, hogy elfogadták-e a javaslatát, mi lesz a sorsa a javaslatnak, erre az összefoglaló nem tér ki. Ez is okozza, hogy esetenként olyan hangulat alakul ki, hogy nem érdemes szólni. Sokat visszatart a vitában való részvételtől, a beosztotti függőség, az, hogy a vezető ott, a taggyűlésen elfogadja a kritikát, de"raegjegyzi magának" és néhány hónap múlva nehezteléeét finoman érezteti. Ugy tűnik, hogy néhány pártszervezetben a véleményt mondónak nem lehet tévedni. Az úgynevezett helyreigazítás esetenként olyan kioktató jellegű, hogy elveszi a kedvét a felszólalástól, véleménynyilvánítástól. Ezért van az, hogy egymásközti beszélgetéseken, de partcsoportüléseken is nyíltabb, őszintébb felvetések hangzanak el. Tapasztalata szerint az is oka a vita hiányának, hogy vezetőségeink egy része - bár munkáját becsülettel, lelkesedéssel végzi - a taggyűlést szervezetileg kötelező fórumnak tekinti, és igy annak szervezeti előkészítésére koncentrál. És valljuk meg, hogy mi is sokszor ezt várjuk el. A vezetőségeknek sokkal céltudatosabban be kell vonni a tagságot, állandó vagy alkalmi munkacsoportokba, illetve a pártcsoporton keresztül egy-egy fontos politikai kérdés elemzésébe, vizsgálatába ós fokozottabban kell számítani a javaslataikra. A lehető legtöbb témát ugy kell a taggyűlés elé tárni, hogy a párttagság személyes ügyének érezze, össze tudja kapcsolni saját sorsával, jövőjével. Oól tudja, hogy ez az előkészítés egyrészt kétségtelenül időigényes, és a társadalmi pártmunkásoktól sokszor nehéz ezt elvárni, másrészt ez az előkészítés sok párttitkárunktól is jobb felkészültséget, politizáló készséget követel. Igy ezt mindenhol megvalósítani talán illúziónak látjuk, de meggyőződése, hogy ilyen irányban kell dolgozni pártszervezeteinknek. Az alapszervezetek, a pártbizottságok önállósága alapvetően biztosított, csak esetenként fordul elő, úgynevezett átnyulás. Inkább előfordul az, hogy konzultáció, illetve vélemény közlése ürügyén erőteljesebben befolyásoljuk az alapszervezetek közbeeső pártszervek döntését. Egyetért a jelentés ilyen tartalmú megfogalmazásával. Ez a befolyásolás, amikor a nyilvánvaló tévedés megelőzéséről, a segítésről, a párt törvényeinek be nem tartásáról van szó, akkor ez természetes ós szükséges, sőt kötelesség. De ha nem erről van szó, akkor véleménye szerint még akkor sem szükséges beavatkozni, ha látszólag fennáll a veszély, vagy a párttagok nem a legjobb megoldást választják, vagy nem a legjobb személyi döntést hozzák. Látszólag, mert előfordult, hogy a helyiek megoldása volt a jobb, előfordult, hogy a megválasztott párttitkár jobb volt, mint akit a pártbizottság javasolt. A pártdemokrácia fejlesztése hosszabb távú feladat, ezért erősiteni kell ezt. hogy a párttagok feladata kiizzadni a jobb megoldást, ki-