MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1982

51. ő. e. 1982. január 20. Együttes ülés a S. M. Tanáccsal (2-117. o.) - 1. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1981. október 22-i együttes állásfoglalása a lakásépítés, a lakásfenntartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveire. KB-MT állásfoglalás: 5-27 - Szóbeli kiegészítés: 28-42

U§f gyorsasággal emelkednek. Ha ezeket az árakat még hozzászámitjuk években, akkor nyugodtan mondhatja azt, hogy lo év alatt nagyon nehéz ezt összegyűjteni. Márpedig lo év nem is olyan biztos, hogy belátható számukra. Ezért örül minden olyan kezdeményezésnek, ami egy kis lehetőséget biztosit, de az utóbbi időben - itt a közmüvesitós is bejátszik - a telekárakat döntően behatárolja. Mert már van, hol, akkor majdcsak összehozzuk a lakást. Az elmúlt napokban a rádióban volt egy nagyon jó riport, és véleménye szerint ezt az utat kellene keresni. Ne egy lakást épitsünk, hanem 5 telket közmüvesitsünk. Sokkal több családnak oldjuk meg ezzel a gondjait, legalábbis egy biztató lépést tesz ez ügyben. Több uj kezdeményezés is elhangzott. Itt beszélhetünk a félkésztől elkezdve a kalákáig. Feltesz egy kérdést, mivel szakemberekkel is beszélgetett arról, hogy valójában félkész-e a félkész lakás? Nem, Szakemberek véleménye szerint régen az volt, hogy összetettük a kezünket és azt mondtuk,ha tető alatt volt a ház, akkor meg van oldva. Most véleményük szerint kb, egy olyan 4o-45 százalékosnak vehetünk egy lakást, ha tető alá kerül, A kalákával kapcsolatban elmondja, mivel náluk is van hasonló példa - ez egy spontán társulásból alakult ki, Kisz-tagok társultak és elkezdték egymásndcépiteni a lakásokat, és elmondták, hogy mennyivel olcsóbban jöttek ki ezzel a módszerrel. De, mikor felmerül a kérdés, ha spontán lehet ilyen, akkor miért ne figyeljünk mi oda, és tudatosan hozzuk össze. Tudjuk azt, hogy több embernek szüksége van rá, akkor vállaljunk magunkra ilyen szerepet ós ilyen társulásokat valamiképpen hozzunk létre, A munkáltatói segitség terén a vállalatok, intézmények vagyis a különböző munkahelyek között különbség van. Nem mindenki egyformán tud sagiteni. Most akkor mit csináljunk? Mindenki menjen oda dolgozni, ahol nagyobb segitséget adnak? Erre nincs szükség, A városba áramlás kérdése:megitélése szerint meg fog állni hamarosan, vagy visszafelé indul. Fölkészülünk mi erre, vagy föl vagyunk készülve erre? Nem, A következő nagy gond, sokat beszélünk a demográfiai helyzetről. Tudjuk azt, hogy 15 év múlva nem könnyebb lesz a helyzetünk, hanem lehet, hogy nehezebb. Rengeteg gyermek van most az iskolákban, akiknek 15 óv múlva lakás kell. És most gondolkodjunk, amig nincs későn, S van még egy kérdés, ami a fiatalokat különösen érinti. Ez a bejáró dolgozók kérdése, A vállalatok ugyan segitik, segitgetik, de legszivesebben oda adnak támogatást, ha valaki ott épit, ahol a vállalatnak a működési területe van, A bejáró dolgozókat nem szivesen segitik. Éppúgy szükségük lenne ezeknek a dolgozóknak is a támogatásra, mint a másikaknak, A kongresszusi levél kapcsán nagyon nagy vita volt- mint ahogy Sárdi elvtárs is emiitette - és ez a vita a mai napig is tart. Egy hasonlattal él, amit az elmúlt napokban hallott: most már ugy nez ki, hogy lakáskérdósben van lo millió szakemberünk, mint a fociban, csak amikor megkérdezzük, neked is kéne ópiteni, akkor te hogyan csinálnád, hogy épitenél egy olcsó lakást? Akkor áll meg a tudomány. Addig, amig másnak van ilyen gondja, mi tudunk tanácsot adni meg segiteni. A kongresszusi levél vitáját fokozta, hogy igenis, az a 2o százalékos áremelés, ami a vita kellős közepébe jött az épitőanyagárakra, nem igen indokolta azt az alátámasztásukat, hogy a lakás életszükséglet. Inkább negativ tényezőként hatott. Hogy mégis miben látjuk a