MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1982

51. ő. e. 1982. január 20. Együttes ülés a S. M. Tanáccsal (2-117. o.) - 1. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1981. október 22-i együttes állásfoglalása a lakásépítés, a lakásfenntartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveire. KB-MT állásfoglalás: 5-27 - Szóbeli kiegészítés: 28-42

A továbbiakban az irányelvekhez és a beterjesztett határozati javas­lathoz tesz néhány észrevételt, javaslatot. A beterjesztett állásfoglaláshoz szövetségük részéről Írásbeli ész­revételt tettek, örömmel tapasztalta, hogy észrevételeiket jórészt figyelembe vették* Ami pedig az irányelvek konkrét megállapításait illeti, az a véleményük, hogy az irányelvekben foglaltak alapján a lakáshoz jutás feltételei a jövőben egyes kategóriákban tovább javul­nak. A szociálpolitikai kedvezmények irányelvekben foglaltak szerinti továbbfejlesztése mellett, ugyanakkor egyes rétegek esetében esetleg rosszabbodnak. Ez összefügg azzal, hogy -mint ismeretes-, az állami eszközökből épithető bérlakások száma tovább csökken. A tanácsi érté­kesitésü szövetkezeti lakások juttatása - mint lakásszerzési forma -, fokozatosan megszűnik. Ez felveti annak szükségességót, hogy a meg­szűnő állami támogatás helyébe az eddiginél nagyobb vállalati támoga­tás lépjen. Figyelembe véve azonban Somogy megye helyzetét - ahol kevés az önálló nagyvállalat, zömében leányvállalatok működnek - ke­vés vállalat van, amely olyan összegű lakástámogatási alappal rendel­kezne, hogy a kieső állami támogatást ellensúlyozza, az igényjogo­sultakat a szükséges mórtékben anyagi támogatásban részesitse. Ezért véleménye szerint azzal kell számolni, hogy a megyében ez a híás az összes lakásópités lehetőségeinek a korlátévá is válhat. A lakásépités feltételeinek egy szintre hozásával egyébként egyetért, azonban szükségesnek látszik, hogy az egyenlő feltételeken tul azonos kedvezmények érvényesüljenek az egyes tulajdonformába tartozó lakások esetében is. Célszerű lenne például, hogy az önerőből épitett, vagy OTP utján vásárolt lakások esetében is, a szövetkezeti formában eddig élvezett illetékmentességet az első öröklésnél a magánerőből épitett OTP, vagy magánlakások eseteire is, mint kedvezményt kiterjesszék, vagy esetleg az öröklési illetéket jelentősen mérsékelni kellene. Ez megitélése szerint tovább ösztönözné az Önerő belépését a lakásépí­tésbe. A másik fontos kérdés a lakáscsere célszerű ösztönzése. Itt minden­képpen figyelembe kell venni azt, hogy több generáció együttélése ma már általánosan nem elfogadott, vagy nehezen keresztülvihető együttélési forma. Napjainkban a nagycsaládok létszáma csökkenésének lehetünk tanúi. A család-alapitásra képes fiatalok általában önálló lakás megszerzésére törekszenek, ami természetes is, mivel az együtt­élés gazdasági alapjai /lakásnagyság stb,/és feltételei sem adottak. Másrészt az életfelfogás és az életvitelbeli különbségek is ezt a törekvést erősitik. Ennek következtében - függetlenül a tulajdonfor­mától - jelentős számú nagy, 3-4 szobás lakás van kislétszámu csa­ládok birtokában. Ilyen módon a tényleges lakásszükségletet meghaladó lakásállomány képződik. Ezeket a lakásokat többségében albérletbe adják, vagy egyéb módon pl. fizető vendéglátószolgálat utján haszno­sítják. Az esetek többségében haszonszerzésre, munkanélküli jövede­lemszerzésre, nem egyszer spekulációra használják fel. Az irányelvek ugyan utalnak a lakásgazdálkodás ésszerűsítésére, az igényeket meghaladó lakáscserék gyorsítására, mégis az a véleménye, hogy a jelzett eszközrendszeren tul indokolt lenne az ilyen munka nélkül szerzett jövedelmek ós főként spekuláció utján elért jövedel­mek erőteljes megadóztatása. A személyi tulajdonban lévő, vagy más kihasználatlan, az igényeket meghaladó lakásállomány jelenleginél progresszívebb adóztatása szük­ségképpen elősegítené a rendelkezésre álló lakásalap mobilizálását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom