MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1981

49. ő. e. 1981. június 3. (92-176. o.) - 1. A megyei pártbizottság munkastílusának és munkamódszerének tapasztalatai, és továbbfejlesztésének feladatai. Jelentés: 95-103 - Szóbeli kiegészítés: 115-128

11 Véleménye szerint a "megrendelt" hozzászólásokat abba kellene hagyni. Nem száz százalékig, mert közismert, hogy az első egy-két fölszólalás nehezen szokott menni. Annak azonban nem sok teteje van, hogy egy féltucat embert beszervezzenek a felszólalásra. Ha úgy van, márpedig úgy van, hogy szabadon is mindenki elmondhatja véleményét, ós hogyha az anyagok vagy a javaslatok között különféle inditványok is szerepelnek, tehát azonos dolgokról vannak alternatív javaslatok, akkor majd úgyis fognak jelentkezni az emberek rövidebb, vagy hosszabb hozzászólásra. Ezt kellene megpróbálni. Nem biztos, hogy beválna, de érdemes lenne megkisérelni. Sok szó esett a káderkérdésről is. Elismerőleg is, önkritikusan is. Néhány szót ő is szeretne szólni erről. Szerinte a káderutánpótlási és a káderfejlesztési tervek nagyon hasznosak, jól beváltak, és jól szolgálják káderpolitikánkat. Mégis az a véleménye, hogy néha következetlenek vagyunk a káderpolitikában egyes személyeket illetően, sőt néha még engedményeket is adunk. Néhány példa erre: itt volt Hausz elvtárs esete, akit tisztel, becsül, mert egy tisztességes ember. Annak idején, amikor arról volt szó, hogy alkalmas-e megyei tanácsi művelődési osztályvezetőnek, számtalan illetékes, köztük ő is azt mondta, hogy nem tartja alkalmasnak. Nagyjából ez az általános vélemény alakult ki, mégis amikor egy ember azt mondta, hogy garanciát vállal érte, elfogadták, beállították, a végrehajtó bizottság engedett. Szerinte ilyet nem szabad tenni. Balajcza elvtársról is mindenki tudta annak idején, hogy nem alkalmas városi tanácsi kulturális elnökhelyettesnek, tehát arra a posztra nem szabad odatenni. Odatették. Az lett a következménye, ami lett. Oe ugyanigy emlithetné Kovács Ferencet, a városi tanács elnökét. Nemes Tihamért, a kórház volt igazgatóját, és sorolhatnám még. Vagy itt vannak a mezőgazdasági nagyüzemeink: a nagyatádi állami gazdaság, az erdőgazdaság, a balatonbogiári állami gazdaság. Nagyjából egyidőben mentek nyugdijba a gazdaságok vezetői, ü nem siklana el olyan egyszerűen és simán amellett azzal a félmondattal, ami a jelentésben van, hogy nem volt megfelelő utánpótlás, ezért kivülről kellett hozni vezetőt. Ez végső megoldás. Egy kicsit valaki felelős azért, hogy legnagyobb három állami gazdaságunkban, mezőgazdasági üzemünkben ilyen volt a káderprobléma. Mindenki tudta, hogy Széli András hány éves, hogy a nagybereki állami gazdaság igazgatója mennyi idős, hogy a lábodi állami gazdaság igazgatója hány éves. Az erdőgazdaság más témaként lépett be. Szóval milyen utánpótlás volt akkor ott, vagy mit tettek ott az utánpótlás biztosítására, hogy ha a legnagyobb mezőgazdasági üzemeinkben nem volt második ember, olyan, akit az első helyére lehet tenni. A balatonbogiári állami gazdaságban a második igazgató van már, amióta Széli elvtárs nyugdijba ment. És még egyet a kádermunkához: egyre növekszik azoknak az embereknek a száma, akik egész életüket a párt mellett, vagy gazdasági poszton, vagy a pártban élték le. Nem törvényszerű, hogy ezeknek a megöregedett embereknek egy része keserű szájizzel menjen nyugdijba. Még kevésbé tartja törvényszerűnek azt, hogy közülük egyikmásik 30 meg 35 éves párttagsági tevékenység után kiábránduljon, mert ilyen is van köztük. Mint pl. Pankász elvtárs, aki egész életót a párton belül és a gazdaságban töltötte; Széli András, Ostoros István, Németh Vilmos, és sorolhatná még. Nem valami különleges dologra és különleges eljárásra gondol itt, hanem arra, hogy emberségesebben kellene ezekkel az elvtársakkal bánni. Biztositani kellene, hogy lehetőleg egyetlenegy se menjen olyan keserű szájizzel és többé-kevésbé megsértve nyugdijba, mint ahogy ezek az emberek mentek.