MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1979
43. ő. e. 1979. április 19. (2-160. o.) - 1,. A központi bizottság 1979. március 28-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 5-45
A konzervatív erők szocializmusellenes céljaik érdekében fokozott mértékben igyekeznek felhasználni a katolikus egyházat is. Erre utal az új pápa személyének kiválasztása. A Vatikán vezetőjének eddigi megnyilatkozásai azt mutatják, hogy elődeinél offenzívabb módon lép fel az egyház befolyásának erősítése, retrográd törekvéseinek érvényesítése érdekében a szocialista országokban. Az imperializmust a harmadik világban ért súlyos veszteségek arra késztetik az Egyesült Államokat, hogy az egyes térségekben kialakult válsághelyzetet, közvetlenül is beavatkozva, saját stratégiai érdekeinek megfelelően rendezze. Lépései a Közel-Keleten, Afrika déli részén és másutt egyrészt feszültségeket idéznek elő a két világrendszer viszonyában, másrészt akadályozzák a válsághelyzetek igazságos, tartós rendezését, ellentéteket szitának e térségek országai, népei között. Az Egyesült Államok stratégiai céljai, az általános imperialista érdekek az amerikai vezetést, s a személyesen is elkötelezett Carter elnököt újabb, az eddigieknél is eltökéltebb beavatkozásra késztették az egyiptomi-izraeli külön békeszerződés mielőbbi aláírásának érdekében. Ebbe az irányba ösztönözték az amerikai vezetést az iráni események is, amelyek következtében az Egyesült Államok számára gyakorlatilag csak az egyiptomi-izraeli békeszerződés jelenthet kiindulópontot ahhoz, hogy a tőkésvilág stratégiai érdekeinek védelmére a térség reakciós rendszereiből katonai és gazdasági tömböt hozzon létre. Az egyiptomi-izraeli békeszerződés aláirása az egyiptomi vezetés teljes megalkuvását jelenti. A létrejött megállapodásrendszer nem tartalmazza az izraeli agresszió követelményeinek teljes felszámolását, megkerüli a palesztinai arab nép ügyének igazságos rendezését, megerősíti, hogy a különutas megegyezés ellentétes a többi érintett fél érdekeivel. A békeszerződésben a felek csak általánosságban utalnak arra, hogy megállapodásuk részét képezi a közel-keleti átfogó rendezésnek. Az újabb egyezkedés tehát lényegében nem ment túl a Camp-Davidben meghatározott elveken és kereteken, viszont még erősebb politikai, gazdasági és katonai szálakkal köti az egyiptomi vezetést az Egyesült Államokhoz. A különutas megegyezéssel szemben különböző módon és mértékben lépnek fel az arab országok.
