MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1979

43. ő. e. 1979. július 16. (161-265. o.) - 1. A központi bizottság 1979. június 29-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 164-204

10 £-12. meg azt a segitséget, amelyre az eddigi eredmények alapján számithat. Mert ez a biztosítéka annak, hogy a kedvező időjárás esetén is megfelelő eredmény legyen. Nincsen pánikhangulat a tervkiesés miatt, biztositék van arra, hogy a tervkieséseket ez évben akár a növénytermesztési ágazat egyedül is be tudja pótolni. Minden szövetkezeti tag ismeri a feladatát, kész azért dolgozni és a Központi Bizottság határozatainak a végrehajtásában a szükséges munkát, feladatot elvégezni. Nemes Dezső elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Népszabadság Főszerkesztője Kedves Elvtársaki A Központi Bizottság nevében köszöntöm önöket, egy olyan helyzetben, amikor nehéz feladat megoldására kell összpontosítani pártunk erőit. Olyan helyzetben, amikor bizunk abban, hogy a feladatot meg is oldjuk. Bizunk abban, hogy népünk megérti az intézkedések szükségességét. Ezt segiti a párt iránt korábban szerzett bizalom. A feladat megoldása nem automatikusan meg végbe, nagyon komoly munkára van szükség. Ebben a munkában a pártszervezeteink, a kommunisták vizsgáznak. Könnyű egyetérteni a párt politikájával, amikor nincsenek nehézségek. Valamivel nehezebb, amikor népszerűtlen feladatok megoldására kell erőinket mozgósitani. És most egy ilyen helyzetben vagyunk. A Központi Bizottság azért hozott ilyen döntést, mert a helyzet alakulása ezt szükségessé teszi. És ezt a népnek őszintén meg kell mondani, meg kell magyarázni. Nem egészen újkeletü problémákról van szó. Beszéltünk erről már hosszú ideje. Miért most léptünk? Azt gondoltuk korábban - és ezt meg kell őszintén mondani - hogy a külgazdasági viszonyoknak az a hullámzása és a bizonytalansága megnyugszik, és a problémákat meg tudjuk oldani. Tettünk lépéseket bizonyos irányba, eredményeket is elértünk, de ezeket az eredményeket nem úgy értük el, hogy közben a külgazdasági viszonyok megnyugodtak volna, ellenkezőleg, a nyugtalanság fennmaradt, bizonyos mértékben túlszárnyalta ütemében azokat a szerény eredményeket, amelyeket elértünk. Halmozódnak a problémák. Többet fogyasztunk, mint amit termelünk. Mi lett ennek a következménye? Adósságunk növekedett. Ezt vissza kell fizetni a kamatokkal együtt. Ha a hitelt beruházási célokra úgy vesszük fel, hogy azt a létesítmények termékeivel visszafizetjük, az egy dolog. Ha fölveszünk hitelt, hogy pótoljuk a többlet fogyasztást, ez megint egy másik dolog. Nem lehet tovább várni. A helyzettel szembe kell nézni. A rendszabályok, amelyeket hozunk, egyre halmozódó folyamatnak vetnek véget, és bizonyos mértékben - ha nem is teljesen - viszszaszoritják azt. Azzal, hogy egészségesebb helyzet teremtődik, a többi feladatot is meg tudjuk oldani. Oobb lett volna, ha ezeket az árintézkedéseket, amelyeket Varga elvtárs ismertetett nem 23-án,