MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1975

35. ő. e. 1975. november 15. (120-152. o.) - 1. A megyei pártbizottság intézkedési terve a párttagsági könyvek cseréjének előkészítésére és lebonyolítására. Szóbeli beszámoló: 122-133

f\A~J csoport háromtagú, a párttag pedig egyedül van jelen a beszélgetésen. Ha vita van valamilyen kérdésben, az kerüljön ki belőle győztesen, akinek igaza van. Türelemre, önmérsékletre, egymás véleményének tiszteletben tartására, és pártszerűségre van szükség. Miért mondom ezt? Azért, mert előfordulhat, hogy az alapszervezeti vezetőség esetleg elmarasztal párttagokat, holott nem is adott nekik megbízatást. A felvetés helyes és szükséges, azonban a felelősség ezért elsősorban az alapszervezeti vezetőséget illeti és nem a párttagot, tehát a konzekvenciát ebből a vezetőségnek is önkritikusan le kell vonni. Ez növeli a párttag felelősségérzetét. A beszélgetéseken indokolt tisztázni és ebben minden párttaggal meg kell állapodni, hogy neki mit kell tennie, mit kér, mit vár tőle az alapszervezet munkában, magatartásban, példamutatásban. Ha ez megfelelő segitő szándékkal, türelemmel, megértéssel pá rosul, ha mindenütt figyelembe veszik, hogy az emberek teljesítőképessége, tudása, felkészültsége, érdeklődési köre eltérő, akkor a beszélgetések betöltik szerepüket, Betöltik, mert elvtársaink érezni és tapasztalni fogják, hogy az emberre szabott követelmények meghatározásakor sem kergetünk illúziókat, vágyálmokat, azokat a tennivalókat fogalmazzuk meg, amelyek lehető legjobb elvégzésére a párttag képes, alkalmas. Amikor a követelmények fokozásáról beszélünk, akkor a vezetőségnek és a párttagnak is látnia kell, hogy a part politikájával való egyetértés egyre inkább állampolgári magatartássá válik. A párthoz való tartozásból ennél lényegesen több következik. A társadalomért önként, áldozatkészen végzett munka, a meggyőződéssel vállalt pártfegyelem az a többlet, ami a párttagot egyebek között megkülönbözteti más állampolgároktól. Éppen ez a biztosítók, hogy a kommunisták mind szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a pártonkivüliekkel. Biztositanunk kell az értékelésnél a nagyfokú differenciáltságot, azt kell vizsgálnunk, mi viszi előre az ügyet. A látsaa tát is el kell kerülni annak, hogy az emberek azt higgyék, felszínesen, formális szempontok alapján értékeljük például az olyan komoly tartalmú fogalmakat, mint amilyen a helytállás, az aktivitás. Valamennyien ismerünk olyan munkás ós tsz-paraszt párttagokat, akik ugyan tisztességesen és tiszteletreméltóén dolgoznak, helytállnak a termelésben, egész életük és magatartásuk a szocializmus iránti mély elkötelezettséget példázza, körxjezetükre éppen ezáltal hatnak, a taggyűlésen vagy más fórumon viszont tartózkodnak, vagy néhány mondattal mondják el véleményüket. Mérhetetlen igazságtalanság lenne ezekre az emberekre azt mondani, hogy passzivak vagy nem aktivak. A^feladat velük kapcsolatban csak egy lehet, elismerni jó munkájukat ós arra kérni őket, javaslataikat, észrevételeiket a jövőben még bátrabban mondják el. Tisztában kell lennünk azzal - ismerve a munkásember mentalitását és önérzetét, - hogy ha meggondolatlan megjegyzéseket tesznek rájuk, sértegetik vagy zaklatják őket, a párt eszméjének, politikájának elismerése és vállalása ellenére is könnyebben kiválanak a párttagok sorából, mint például egyik-másik értelmiségi vagy alkaknazott. E megállapítás természetesen nem az értelmiségiek vagy az alkalmazottak elraarasz-