MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1975

35. ő. e. 1975. november 15. (120-152. o.) - 1. A megyei pártbizottság intézkedési terve a párttagsági könyvek cseréjének előkészítésére és lebonyolítására. Szóbeli beszámoló: 122-133

f\A~J csoport háromtagú, a párttag pedig egyedül van jelen a beszél­getésen. Ha vita van valamilyen kérdésben, az kerüljön ki belőle győz­tesen, akinek igaza van. Türelemre, önmérsékletre, egymás vé­leményének tiszteletben tartására, és pártszerűségre van szük­ség. Miért mondom ezt? Azért, mert előfordulhat, hogy az alapszervezeti vezetőség esetleg elmarasztal párttagokat, holott nem is adott nekik meg­bízatást. A felvetés helyes és szükséges, azonban a felelősség ezért elsősorban az alapszervezeti vezetőséget illeti és nem a párttagot, tehát a konzekvenciát ebből a vezetőségnek is önkri­tikusan le kell vonni. Ez növeli a párttag felelősségérzetét. A beszélgetéseken indokolt tisztázni és ebben minden párttaggal meg kell állapodni, hogy neki mit kell tennie, mit kér, mit vár tőle az alapszervezet munkában, magatartásban, példamutatásban. Ha ez megfelelő segitő szándékkal, türelemmel, megértéssel pá ­rosul, ha mindenütt figyelembe veszik, hogy az emberek teljesí­tőképessége, tudása, felkészültsége, érdeklődési köre eltérő, akkor a beszélgetések betöltik szerepüket, Betöltik, mert elv­társaink érezni és tapasztalni fogják, hogy az emberre szabott követelmények meghatározásakor sem kergetünk illúziókat, vágy­álmokat, azokat a tennivalókat fogalmazzuk meg, amelyek lehető legjobb elvégzésére a párttag képes, alkalmas. Amikor a köve­telmények fokozásáról beszélünk, akkor a vezetőségnek és a párt­tagnak is látnia kell, hogy a part politikájával való egyetér­tés egyre inkább állampolgári magatartássá válik. A párthoz va­ló tartozásból ennél lényegesen több következik. A társadalo­mért önként, áldozatkészen végzett munka, a meggyőződéssel vál­lalt pártfegyelem az a többlet, ami a párttagot egyebek között megkülönbözteti más állampolgároktól. Éppen ez a biztosítók, hogy a kommunisták mind szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a pártonkivüliekkel. Biztositanunk kell az értékelésnél a nagyfokú differenciáltsá­got, azt kell vizsgálnunk, mi viszi előre az ügyet. A látsaa tát is el kell kerülni annak, hogy az emberek azt higgyék, felszí­nesen, formális szempontok alapján értékeljük például az olyan komoly tartalmú fogalmakat, mint amilyen a helytállás, az ak­tivitás. Valamennyien ismerünk olyan munkás ós tsz-paraszt párt­tagokat, akik ugyan tisztességesen és tiszteletreméltóén dol­goznak, helytállnak a termelésben, egész életük és magatartásuk a szocializmus iránti mély elkötelezettséget példázza, körxjeze­tükre éppen ezáltal hatnak, a taggyűlésen vagy más fórumon vi­szont tartózkodnak, vagy néhány mondattal mondják el véleményü­ket. Mérhetetlen igazságtalanság lenne ezekre az emberekre azt mondani, hogy passzivak vagy nem aktivak. A^feladat velük kap­csolatban csak egy lehet, elismerni jó munkájukat ós arra kér­ni őket, javaslataikat, észrevételeiket a jövőben még bátrabban mondják el. Tisztában kell lennünk azzal - ismerve a munkásem­ber mentalitását és önérzetét, - hogy ha meggondolatlan meg­jegyzéseket tesznek rájuk, sértegetik vagy zaklatják őket, a párt eszméjének, politikájának elismerése és vállalása ellené­re is könnyebben kiválanak a párttagok sorából, mint például egyik-másik értelmiségi vagy alkaknazott. E megállapítás termé­szetesen nem az értelmiségiek vagy az alkalmazottak elraarasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom