MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1971

25. ő. e. 1971. december 22. (29-197. o.) - 1. Somogy megye 1971. évi gazdasági helyzete, és javaslat az 1972. évi feladatokra a központi bizottság 1971. december 1-jei határozata alapján. Szóbeli előterjesztés: 31-63 - Határozati javaslat: 64-72

- 13 Az anyagi és az erkölcsi ösztönzés helyes alkalmazása a gyakorlati életben azt jelenti, hogy a dolgozók tudatában olyan gondolatok és meggyőződések alakulnakk ki, hogy,amit csinálnak, amivel foglalkoznak, azoknak van értelme. Altalános tapasztalat nálunk az, hogy az ösztönzés kétféle formáját: az anyagi és az erkölcsi ösztönzést nemcsak, hogy sok esetben elválasztják, hanem sokszor szembe is állitják egymással. A végzett munka szerinti anyagi juttatás fontosságának felismerésével, gyakorlati megvalósításával egyre többet, egyre helyesebben foglalkozunk, de ugyanakkor kevésbbé fejlesztettük és alkalmaztuk a munka szerinti erkölcsi megbecsülés különböző formáit. Az anyagi ösztönzés terén még tanúi vagyunk az egyenlőség meglehetős erős uralmának. Az olcsó népszerűségre való törekvés, az olyan elvek és gondolkodásmód, hogy senkivel sem összeveszni és mindenkivel jóban lenni, vagy osszuk szét egyformán, amit kaptunk, illetve ma nekem,^holnap neked adunk, óhatatlanul az egyenlősdi felé orientál, nem serkent a jobb munkára, ellenkezőleg, a jobb munkát végzőket hozza hátrányos helyzetbe. Sajnos előfordul, hogy egyes helyeken nem a jól dolgozóknak, hanem a jól keresőknek van tekintélye, azoknak, akik nem tudásukkal vagy jobb munkájukkal szerzik meg a magasabb jövedelmet. Mindebből az következik, hogy helytelen az olyan felfogás, amely az anyagi ösztönzésnek nem tulajdonit nevelő hatást, csak az erkölcsinek. De akik csak az anyagi ösztönzőket szorgalmazzák, akaratlanul is a dolgozók termelési, társadalmi aktivitását fékezik. Véleményem szerint nem közömbös a munkás számára, hogy milyen a munkások vállalati közérzete, hogy milyen a második otthonnak számitó, az emberek gondjaival törődő munkahelyi kollektiva, illetve brigád. Valljuk, hogy kapjon többet, aki jobban dolgozik, aki többet dolgozik, aki többet ad a közösségnek. Az ilyen dolgozót erkölcsileg is ismerjük el, állitsuk példaként a többiek elé, népszerü&itsük a munkahelyén személyében és tetteiben egyaránt. Nem egyszer hallottuk és fogalmazódott meg az üzemekben a pénzjutalmak kiosztása után, hogy jól jön a pénzm de még több örömet okozna, ha megadták volna a módját is. A módja alatt nemcsak az ünnepélyes kiosztást, a nyilvános elismerést értik, hanem annak érzékeltetését,hogy őszinte, mindennapi megnyilvánulás munkatársaiktól és vezetőiktói, hogy számitanak rájuk, hogy meghallgatják panaszalókat és orvosolják gondjaikat. Az emberek ma már elvárják, illetve szeretik tudni, hogy milyennek Ítélik meg őket munkatársaik, vezetőik, ismerőseik a munkában. Ezért is igénylik munkájuknak az értékelését. Ennek megfelelően annak az elvnek az érvényesitésére kell törekednünk, hogy egyértelműen ^az kapjon többet, aki többet ad a társadalomnak, a közöséégnek.Elsőrendű szerepet kell tulajdonitanunk az anyagi és az erkölcsi ösztönzés egészséges alkalmazásához szükséges légkör megteremtésének, a munkáskollektivaknak, a brigádoknak, a mozgalmi szervek különböző fórumainak. Rajtulik is múlik, hogy ne engedjük érvényre jutni azt, ami nem méltó sem az anyagi, sem az erkölcsi elismerésre. A munkahelyi környezet egyre szigorúbban mér és itél ma már. Ennek nyilvánvalóan ösztönző, illetve gátló hatása is van. Ma már nem veszik könnyen tudomásul a különböző szélsőgégeket, pl. az elvégzett munka értéken aluli lebecsülését, de a túlbecsülését sem. Mi ugy látjuk, hogy megyénk munkásosztályát,^szövetkezeti parasztságát a tenni akarás, az áldozatkészség, az önzetlenség és az áldozatvállalás jellemzi. Nem igaz, elvtársak az,