MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1971

23. ő. e. 1971. május 14. (114-220. o.) - 2. A központi bizottság 1971. április 29-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 184-203

2 - <rY\J A Nixon-kormány a Laosz elleni invázióval el akarta vágni a dél-vietnami hazafias erők legfontosabb utánpótlási útvonalát; másrészt, a dél-vietnami bábkormány elit-csapatainak bevetésével igazolni akarta a "vietnamizálási" terv életképességét. Azonban az amerikai támogatással megkísérelt invázió teljes kudarcba fulladt. A vietnami elvtársak értékelése szerint a Nixon-adminisztráció minden bizonnyal tovább folytatja "vietnamizálási" tervének végrehajtását és a korlátozott csapatkivonásokkal egyidejűleg elutasítja a tárgyalások aktivizálását. Várható, hogy az Egyesült Államok fokozza terrorbombázásait az északvietnami területek ellen. A Vietnami Demokratikus Köztársaságban felkészülnek arra az eshetőségre is, hogy a délvietnami bábkormány hadereje - amerikai támogatással - szárazföldi betöréseket kisérel meg az ország területére. A vietnami elvtársak a párizsi tárgyalásokat mindaddig fenn akarják tartani, ameddig lehetséges és hasznos. A jelenlegi helyzetből és a várható kilátásokból következik, hogy a szocialista országoknak és a világ haladó erőinek még hatékonyabban kell támogatniuk a hazafiak katonai erejének fokozására és a Vietnami Demokratikus Köztársaság teherbiróképességének növelésére irányuló erőfeszítéseket. A közel-keleti térségben az izraeli kormány és a Nixonadminisztráció magatartása miatt tovább mélyült a válság. Az Egyesült Arab Köztársaság - mint köztudott - az agreszszió következményeinek felszámolása érdekében fontos kezd emenyezeseket tett. Az izraeli kormány azonban elutasította az arab javaslatokat; megerősítette, hogy továbbra sem haj.landó az 1967-ben megszállt arab területek kiüritéséra, a palesztinai menekültek ügyének igazságos rendezésére és változatlanul elutasítja a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatát. Az izraeli agresszorok magatartását továbbra is támogatja az Amerikai Egyesült Államok kormánya. Ez tükröződik a négyhatalmi tárgyalásokon is. Saját közel-keleti érdekeit szem előtt tartva, Franciaország és Anglia igyekszik az Egyesült Államokat rugalmasabb álláspontra birni. Az amerikai imperialisták képviselői azonban a Szovjetunió konstruktív javaslataival mereven szembehelyezkednek a tárgyalásokon. Bár a haladó arab rendszerek gazdasági, katonai és politikai téren egyaránt erősödtek, az egyiptomi kormány - részben az arab országok megosztottsága miatt - nem tudta diplomáciai és politikai kezdeményezéseit gyümölcsöztetni. E tekintetben némi reményt nyújt az Egyiptom, Sziria és Libia részvételével közelmúltban létrehozott Arab Köztársaságok Szövetsége. Amennyiben el tudják kerülni azokat a hibákat, amelyek korábban B. sziriai és egyiptomi egyesült arab köztársaság felbomlásához vezettek, a jelenlegi szövetség nagy lépést jelenthet előre az arab egység útján.