MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1970

20. ő. e. 1970. március 2. (76-133. o.) - 1. A pártszervezetek tömegpolitikai, ideológiai és kulturális munkájának tapasztalatai a IX. kongresszus határozatai tükrében. Jelentés: 78-94 - Szóbeli kiegészítés: 95-101

^ y& seinket sikertelenség kiséri, egy-egy kérdésben zűrzavar keletkezik, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy egyértelműen az agitációt hibáztatjuk. Valójában a politikai célkitűzéseinkhez képest az agitáció alárendelt szerepet játszik, a politika feladatait nem oldhatja meg, de visszahat a politikára, annak hatékonyságára. A bevezetett gazdaságirányítási rendszer ma már gyökeret vert. Kedvező hatása valamenynyiünk előtt ismert. De hatékonyabb alkalmazása a jövőben attól is függ, hogy a népgazdaságban és egész társadalmunkban betöltött szerepét mennyire értik és alkalmazzák a vezetők és tömegek egyaránt a jelentkező gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében. Agitációnkban és propagandánkban elsősorban a szocializmus eredményeire, magasztos célkitűzéseire kell helyezni a hangsúlyt, a mechanizmusról pedig úgy helyes beszélni, mint a cél eléréséhez nélkülözhetetlen eszközökről^

1 A. jó gazdaságirányítási rendszer megalkotása nem öncél, hanem a szocializmus hatékonyabb építésének eszköze, éves és ötéves terveink teljesebb és hatékonyabb végrehajtásának igénye hivta életre. Ebből következik az a tennivaló is, hogy a dolgozók körében folytatott agitáció és propaganda fő tartalmát a III. ötóve\s terv sikeres befejezésére, a IV. ötéves terv indítására való mozgósítás kell, hogy képezze. Tömegpolitikai munkánkban jelentős helyet foglalnak el a külpolitikai események, a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődésével kapcsolatos agitációs és propaganda tevékenység. Be kell vallani, hogy számos nehézségünk akad a nemzetközi helyzettel kapcsolatos felvilágosító munkával összefüggésben is. Alapszervezeteink nem elég élőén és gyorsan, s nem kellő körültekintéssel reagálnak az egyes nemzetközi eseményekre, noha a televízió, a rádió, a napi sajtó és a politikai folyóiratok megfelelő eligazítással szolgálnak ezekben a kérdésekben. Egy-egy nemzetközi esemény néha kiragadva kerül boncolgatásra, tömegpolitikai munkánkban nem törekszünk eléggé megmutatni a szélesebb, mélyebb összdrü ggéseket, nem mutatunk rá, hogy az adott esemény mennyire esik egybe célkitüzéseinkkel,mennyire felel meg hosszabb távon célkitűzéseinknek. Jól jellemzik ezt a helytelen gyakorlatot a világürkutatás egyes lépéseire tett egyes reagálások is. Problémát jelent az is nemzetközi agitációnkban, hogy nem ismerjük, nem ismerhetjük eléggé ellenfeleink módszereit, s nem tudjuk kellő hatékonysággal megválaszolni egyes lépéseiket. Az már baj, hogy nem fordítunk kellő gondot bizonyos, ma is élő problémák, úgynevezett kényes kérdések tisztázására. Példaként említeném, hogy az SZKP XX, kongresszusának megítélésével kapcsolatosan még mindig előfordulnak téves nézetek megyénkben is. Ha kis számban is, de még akad olyan elvtárs, aki azt vallja, hogy az 1956-os lengyel események, a magyarországi ellenforradalom, a csehszlovákiai események 1968-ban, Kina szembefordulása a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, mind a XX. kongresszus hatására következtek be. Pedig ennek az ellenkezője igaz. Nem a XX. kongresszus volt az oka a feltornyosult nehézségeknek, hanem ellenkezőleg, A XX. kongresszus szellemének a háttérbe szorítása, a vonakodás a kongresszusi irányvonal következetes megvalósításától, a mozgalom előrehaladását gátló erők ellenállása, a dogmatizmus, a szektás vezetés, a hibák kijavításának elodázása, ezek vezettek válsághoz, ezek tették lehetővé a szocializmus-ellenes erők időleges térhódítását az egyes emiitett szocialista országokban.