MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1969

18. ő. e. 1969. január 3. (2-101. o.) - 3. Az értelmiség szerepe és tevékenysége a megye politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében. Jelentés: 41-62

- 11 Dr, C s. a p 1 á r o s Sándor az Ügyvédi Kamara titkára; Rendkivül örömömre szolgál, hogy mint meghivott vendég a megyei pártbizottság elótt ebben a kérdésben felszólalhatok. Fel szolalásomnak ket indito oka volt: egyik az értekeles, ennek hangja; másik pedig Vigh elvtársnő felszólalása, lévén én az Ügyvédi Kamara titkára* Ami a pártbizottságnak az értelmiség szerepéről, helyzetéről szóló megállapításait illeti, azt hiszem elfogadhatjuk. Az értékelés nemcsak a pártbizottságnak, hanem az értelmiségi rétegnek is adott útmutatást. Én egy igen kis csoportnak, a megyében 45 fős ügyvédségnek a nevében a következőket tudom mondani: Ami a megállapításai, ra vonatkozik, talán annyit, hogy az ügyvéd alatt ma már nem lehet ugyan azt az ügyvédet érteni, akit 30-4-0 évvel ezelőtt, mert az sem összetételében^ sem gondolkodásában nem azonos a maival. Ezt a gondolkodásmodott tovább javítani véleményem szerint nemcsak az Ügyvédi Kamarának, hanem mindnyájunknak közös érdeke, mert az ügyvédi pálya is politikai pálya. Nem kicsi ennek a szerepe a megyében, mert egy ügyvéd nem mindegy, hogy hogyan beszél az emberekkel. Az ügyvédségnek a politikai továbbképzését kamaránk is rendkívül fontosnak tartja. El kivánom mondani, hogy a 45 ügyvédből hatan végeztek politikai iskolát. Ha legközelebb a pártbizottság ismét napirendre tűzi ezt a kérdést, altkor további pozitívumokról tudunk beszámolni. Amit Vigh elvtársnő elmondott, az ma nem jellemző. Fekete Párizs hajosné elvtársnő: Szeretném a pártbizottság gondolatát megközelíteni akkor, amikor azt mondom, hogy nem tudok olyan pedagógust elképzelni, aki oktató-nevelő munkáját ne szivvel-lélekkel végezné, aki a saját tantárgyát nem akarja átadni és akinek örömet okoz, ha egy gyereknek beirhat egy elégtelent. Sajnos az új tankönyvek komoly követelmények elé állitják a pedagógusokat és a gyerekeket is. Kétségtelen, hogy az értelmiségi gyerekek, vagy ahol az édesanya otthon van és tud a gyerekkel foglalkozni, azok a gyerekek előnyösebb helyzetben vannak. A hátrányos helyzetű gyerekek eredménye nem kielégitő. Van valami hiányosság az iskolánkban és itt kell a munkánkon javitani. A gyerekekkel nem tudjuk a munkát megszerettetni. Igen kevés azoknak a száma, akik tanulnak azért, mert a tudás szép és nekik örömet okoz. Probléma a kettős nevelés is, a szülői ház meg nem értése. Egyet értek azzal, hogy a pedagógusok között többen vannak, akik nem hivatásuknak érzik a munkájukat és nem szivvel-íélekkel a szocializmus hivei, de én még nem hallottam pedagógust, aki ne értene egyet százszázalékosan a szocializmus építésével és ne csendülne ki hangjából az agódás a gyerekekért.