MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1969

19. ő. e. 1969. október 17. (78-151. o.) - 1. A megyében dolgozó ipari munkások élet- és munkakörülményei, szociális és kulturális helyzetének további javítása a megyei pártbizottság 1967. október 6-i határozata alapján. Jelentés: 79-104 - Határozati javaslat: 105-108

/)43 W B ö h m József elvtárs: A jelentés készítése során az 1967. évi határozat végrehajtásáról próbáltak számot adni. Nagy eredménynek tartja, hogy ma már Somogy megyében 4j5 ezer ipari munkás van. Nem hosszú idő múlva a munkások aránya eléri a parasztokét. Nagy feladatot jelent viszont "az új munkások nevelése". Szék közül is különösen a "bejáróké", akiknek az aránya nem egy üzemben 7o-8o százalékot is kitesz. Sokan aggódnak azért, hogy az iparfejlesztés ténye,a támogatás elvonja a rendelkezésre álló pénzeszközöket a szociális, kulturális ágazat fejlesztésétől. Ettől nem kell félni, mert már ma is van olyan vállalat, mely a szociális- kulturális ágazat fejlesztésére vissza kivánja adni azt a pénzösszeget, amit az iparfejlesztési támogatásból kapott. Megyénkben már nemcsak az iparfejlesztés, hanem az intenziv iparfejlesztés a követelmény, melynek az új létesítmények is nagyjából megfelelnek. A szociális körülmények javultak üzemeinkben, ennek ellenére jogos a dolgozók türelmetlensége, mert néhány helyen nem figyeltünk oda az e téren tapasztalható hiányosságokra. Erre elsősorban a szakszervezeteknek kell az eddiginél nagyobb figyelmet forditani. A munkások véleménye szerint néhány helyen a parasztság életszínvonala elérte, sőt meghaladta a munkásokét. Szerinte ez a megállapítás nem helytálló, legalább is Somogyban nem. Országos szinten van olyan megye vagy járás, ahol tényleg igy alakult az életszínvonal. Azért tartja szükségesnek beszélni erről a kérdésről, mert országos szemléletté válhat az, hogy a mezőgazdaság állami támogatása túlzott. Ennek csökkentése rendkivül kedvezőtlenül hatna megyénk gazdaságára. Igen nagy akadálya a fejlesztésnek az épitőipari kapacitás hiánya. A Béke-szálló már k$t eve bezárt, beindulásának legfőbb akadálya a kapacitáshiány. Évente kb. 80-I00 millió forint az az összeg, melyet emiatt nem tudunk felhasználni. Ha ezen nem tudunk változtatni, oda juthatunk, hogy a képződő és általunk kevésnek tartott fejlesztési alapjainkat nem tudjuk felhasználni. Korábban olyan határozatot hoztunk az építőiparra vonatkozóan, hogy évente lo-12 százalékkal növeljék a kapacitást. Ennek biztosítására 3 év alatt mintegy I00-I50 millió forintra lenne szükség. Az építőipart támogat juk is megfelelő összegekkel, viszont a meglévő épitőipari kapacitást semmi körülmények között nem szabad más területekre /Tolna, NDK stb./ elvinni. A lakáskérdéssel kapcsolatban megjegyzi, hogy a dolgozók általában tudják, hogy a lakásigényeket nemcsak állami forrásból lehet kielégíteni, ezért ugy jelentkeznek, hogy van 2o vagy j5o ezer forintom, kérek lakást. Véleménye szerint ezeket a formákat kellene még rugalmasabbá tenni.