MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1969
19. ő. e. 1969. október 17. (78-151. o.) - 1. A megyében dolgozó ipari munkások élet- és munkakörülményei, szociális és kulturális helyzetének további javítása a megyei pártbizottság 1967. október 6-i határozata alapján. Jelentés: 79-104 - Határozati javaslat: 105-108
Problémát jelent a kisebb üzemeknél az üzemi konyha kérdése is. Ösztönözni kellene őket, hogy többen álljanak össze és igy létesítsenek üzemi konyhát. A lakáshelyzettel kapcsolatban megjegyzi, hogy az az alapvető probléma, hogy sok a jogos igénylő és kevés a lakás. Az épülő lakásokból a városi tanács ebben az évben mindössze 6-7 lakással rendelkezik, a többi a szanálásra, vállalati rendelkezésre stb. megy el. Nem megoldott a lakás első bérlőinek kijelölési joga sem. Ha egy vállalat bérlő kijelölésre öt lakást kap, az biztos, hogy mind az ötöt mérnöknek fogja adni. Hol van itt a párt és a szakszervezet szerepe? Nem az a problémaj hogy a mérnökök lakást kapnak, hanem az, hogy sokszor olyan mérnökök is kapnak lakást, akik arra nincsenek rászorulva. Nem ez a jellemző, de előfordulnak ilyenek is, ami a munkások körében elégedetlenséget vált ki. Az OTP-lakásokból a munkások kiszorulnak, mert az annak ad lakást, aki többet tud fizetni. Problémát lát abban is, hogy néhány vállalat a szociális körülményeket nem javitja úgy, ahogy ez indokolt lenne, és pénzügyi helyzete is lehetővé tenné. Egyes igazgatók sok funkciójuk miatt nem tudnak a dolgozókkal közeli kapcsolatot teremteni. A nyugdijasok helyzetét jelenleg igen rossznak tartja. Várható e kérdésben központi rendezés is, de megjegyzi, hogy a wegélyezési lehetőségeket e téren nem használják ki az üzemek. A nők fizetése szerinte sem felel meg az egyenlő munkáért egyenlő bért elvnek. Tihanyi elvtárs emiitette, hogy szükséges lenne ezt megvizsgálni. Véleménye szerint nincs arra szükség, hog^r a kommunista igazgatót ilyen alapvető elv betartásában ellenőrizzük. Ezt egyértelműen meg kell követelni mindenkitől, Horváth Imre elvtárs / Ruhagyár/: Véleménye szerint a nők bérezése azonos a férfiakéval. Problémát lát viszont abban, hogy vannak olyan művezetők, akik nem megfelelő hangon beszélnek a dolgozókkal, és ez elégedetlenséget vált ki köztük. Nem megoldott üzemükben az étkezde kérdése sem. A közeljövőben ennek megoldása nem is várható, mivel ezt ma már nem központi pénzből, hanem a nyereségből kellene épitési költségeit fedezni. Rossznak tartja, hogy a bérek a rendeléstől függően hullámzanak. *• o v á c s Béla elvtárs; Az anyagot nagyjelentőségűnek tartja. Véleménye szerint á munkásosztály számának növekedése 1960-tól gyorsult meg jelentősen. Látni kell azt is, hogy megyénkben korábban nem volt kialakult munkásosztály, nem voltak munkáshagyományok. Megváltoztak az ágazati arányok is. Amig 1963-ban mindössze4600 fő, addig 1968ban 11 000 fő dolgozott a nehéziparban. Ez a változás bizonyos tudati változást is jelentett. Növekedett a koncentráció, mely egészen újfajta problémákat is fölvet.
