MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1969

19. ő. e. 1969. július 4. (2-70. o.) - 1. A központi bizottság 1968. június 26-27-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 4-45

/v° 23 A tanácskozás egész légkörét a kölcsönös tisztelet és elvtársiasság jellemezte. Általában nem voltak tapsok a felszólalásokat követően, ez alól csak az SZKP kül­döttsége nevében elhangzott Brezsnyev-beszéd volt ki­vétel. Azt megtapsolták, részben a tartalma miatt, részben bizonyos demonstrációs jelleggel. Különben élénk vitaszellem uralkodott. Megemlitette Kádár elv­társ, hogy ilyen "katonás" értekezletet még nem lá­tott. Kezdettől a végéig nem úgy volt, ahogy lennei szokott. A tanácskozásokon a tárgyalás vége felé rend­szerint mindig több embert találni a folyosón, mint a teremben. Itt mindig minden küldöttség a teremben tar­tózkodott és végig figyelt mindenkit. A tanácskozáson kialakult egész eljárási mód és légkör méltó volt ma­gához a kommunista mozgalomhoz. A tanácskozáson ki­alakult módszerek elfogadottnak tekinthetők, mert be­bizonyosodott, hogy ez jó út és a jövőre vonatkozóan sincs jobb. Ezen kell tovább haladnunk, mert az eddi­giekhez képest nagy többleterőt kölcsönöz mozgalmunk­nak. Az egység erősödésének bizonyítékai A tanácskozás az egység megerősítésének eszköze volt. Már az előkészítés másfél-kétéves időszaka alatt ta­pasztalni lehetett a növekvő egységtörekvést. A tanács­kozáson pedig demonstratív módon jutott kifejezésre,hogy a résztvevő pártokat^ a közös fellépés megszilárdításá­nak célja hatja át. Mindenki előtt ismeretes, hogy a fő okmányt csak egy párt nem irta alá. A vietnami nyilatkozatot, a béke-felhívást, a Lenin­dokumentumot egyhangúan fogadta el a tanácskozás, mint ahogy teljes és egységes szolidaritását fejezte ki a haladó arab országok igazságos harcával, a görög poli­tikai foglyokkal és állást foglalt az indonéz és a haiti hazafiak üldözése ellen, s külön üdvözölte a Dél­Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát. Egyetlenegy testvérpárt sem utazhatott haza azzal a rossz érzéssel, hogy valamilyen álláspontot ráerő­szakoltak, megbántották, vagy megsértették volna jo­gaiban. Ilyesmi nem történt. Mindenki egybehangzóan nagyra értékelte a tanácskozás előkészítésének és le­folyásának egész menetét. Úgyszólván minden küldött­ség - még olyan is, amellyel vitánk volt - azzal kezd­te, vagy azzal fejezte be felszólalását, hogy az SZKP­nak és az MSZMP-nak megköszönte az előkészítő munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom