MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1967
16. ő. e. 1967. október 6. (193-246. o.) - 1. A Somogy megyében dolgozó ipari munkások élet- és munkakörülményei, szociális és kulturális helyzete. Jelentés: 197-222
'J-SA i_J Nagymértékben megnőtt az úgynevezett közületi vásárlás. Harminc százalékkal nőtt 1966-hoz, melyet a lakossági alapból vonnak el. Lényeges kérdés. Fel kell erre figyelni. Nagyon igazöt adok annak az elvtársnak, aki azt mondta, hogy az uj gazdasági mechanizmust is'mi fogjuk megvalósítani: munkások, vezetők, parasztok együttesen. És ebből következik az alapvető kérdés, hogy ebben az új gazdasági mechanizmusban is dolgozni kell, mert olyan mechanizmust még nem találtak ki, ahol csak pénzt kapunk és dolgozni nem kell. Ahhoz, hogy ez a jó munka realizálódjon sok mindenre van szükség. A Központi Bizottság újból szemügyre veszi,hogy hogyan állunk az új mechanizmus előkészítésében és mik a problémák, amelyeket az indulás előtt meg kell oldani. Az üzemi életszínvonal emelése elsősorban a vállalat munkájától fog függni. Tehát, hogy a megjelölt vállalatok 197o-re elérik-e a bérátlagot vagy nem, az az ő munkájuktól fog függni. Szeretném hozzátenni, hogy azt a bizonyos 4 százalékot, amit Szigeti elvtárs mondott, ez a maximum. Két százalékos béremelés van. 1968-tól megszűnik az a rendszer, hogy mindenki kap egy kicsit. Az új mechanizmus életszinvonalpolitikájának alapvető kérdése az,hogy hogyan dolgoznák. A munkások körében meglévő félreértéseket el kell oszlatni. Az 1967. évi juttatásokat /üzemi étkeztetés, segély stb./ garantáltan megadják a vállalatok a következő években is. De a többi juttatáshoz már a több termelés szükséges. Az 1968. évi eredmér.y után ugyan olyan részesedést szeretnénk kiosztani, mint az 1967• évi eredmény után. /Az idén általában 14-15 napot fizettek./ Ez az elképzelés, hogy ne legyen kevesebb, mint a mechanizmus előtt volt. A munkaerőgazdálkodással kapcsolatban: A Munka Törvénykönyvét sokan félremagyarázzák. Emiitették az elvtársak, hogy a munkások is felismerték a "vándorlás" lehetőségét, illetve hasznosságát, vagy az ellenkezőjét. Az emberek általában lo-2o százalékos béremelkedésért még nem hagyják el munkahelyeiket. A vezetők elősegítik a törzsgárda megszilárdítását. El kell mondani, hogy a jó munkásoknak nincs mitől félni. Az 1968. évi életszínvonal-politikával kapcsolatban: 1968-ban munkaidő csökkenés lesz. Ez pedig jó előkészitŐ munkát követel, hogy a munkások ne kereshessenek kevesebbet, mint az 1967-es évben. A munkaidő csökkenésének kérdését nem lehet megoldani túlórázással. Az árszínvonalról: 1968 évtől az árak megállapítási rendszere megváltozik. Jelenleg 85 j^-ban az árak hatósági megállapítással jönnek létre, ez 1968-ban 50 í-S-ra csökken. Nagyobb lesz a szabadárak aránya ? igy a burkolt és nyilt áremelésre is nagyobb lesz a lehetőség. De azért az árszínvonal a jövőben sem lesz szabad préda. Jelenleg nagyfokú egyenlősdi van, s ha a differenciálást meg akarjuk valósitani, akkor elsősorban a fejekben teremtsünk rendet. Régi közmondás, hogy "a pénz mindig arra ösztönöz, amire adják." A gazdasági vezetők kezébe van letéve az anyagi javak felosztása 1968-tol. A tudatformálásról: a pártszervezetek erősebb agitációs munkájára lenne szükség, hogy az emberek tisztábban lássanak. Ehhez a / Központi Bizottság részéről is megfelelőbb és sürübb tájékozódás szükséges. A közeljövőben rendszeres és komoly segités lesz itt is.
