MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1967
16. ő. e. 1967. október 6. (193-246. o.)
N érne t h Ferenc elvtárs: Ismeretes a Tisztelt Pártbizottság valamennyi tagja előtt, hogy a közelmúltban elhunyt Horváth János elvtárs, a MÉSZÖV elnöke, aki közel nyolc éven át volt tagja a megyei pártbizottságnak. Ezen idő alatt nemcsak a munkahelyén, hanem mint a megyei pártbizottság tagja az élet egyéb területén is érdemleges munkát végzett. Javaslom, hogy Horváth János elvtárs emlékét jegyzőkönyvben örökitsük meg. Kérem, hogy Horváth János elvtárs'emlékének felállással adózzunk, igy rójuk le kegyeletünket. A megyei pártbizottság Horváth János elvtárs emlékét megörökítő javaslatot egyhangúlag elfogadta és felállással adózott em1ékének. I. Jelentés a , Somogy megyében dolgozó ipari munkások élet- és munkakörülményeiről t szociális és kulturális helyzetéről Tihanyi Zoltán elvtárs : Megítélésem szerint a jelentés igen reálisan, tárgyilagosan taglalja a párt politikai, gazdaságpolitikai intézkedéseinek helyességét Somogy megyében. Olvasás közben háromféle érzés merült fel bennem: az elégedettség, aztán az elégedetlenség és végül a bosszúság érzése. Öröm az, hogy Somogy megyében is az ipari munkások öntudata folytán a társadalomhoz való ragaszkodása nagymértékben növekedett, az életkörülményetfjavultak. Amivel elégedetlen voltam az a következő: annak ellenére, hogy a reálbér 14,2 #r-kal emelkedett a megyében, messze elmaradtunk a párt célkitűzései mögött. Bosszantó dolog viszont, hogy a rendelkezésre álló bérkeretet egyes vállalatok nem használják fel, továbbá a béren kivüli juttatások sem ösztönöznek kellően a termelés, a termelékenység növelésére. A termelékenység növekedésének mértéke még a tavalyinál is rosszabb. A foglalkoztatottság a sok új üzem létesítésével javult, mégis - főleg vidéken - sok a fölösleges, különösen női munkaerő. Komoly javulás van a szolgáltatás terén is, de az igények még mindig sokkal nagyobbak. Hagy gond a lakásprobléma is. Ezerhétszáz igényt tart nyilván a város. Itt sem tudjuk utolérni magunkat. Sok bosszúságot okoz a munkásoknak az egyes vezetők magatartása, durvasága, gorombasága; Elhanyagolják a jogos kulturális és szociális szolgáltatásokat. Ez nemcsak pénz kérdése, hanem emberség is. Nem lehet a jogos követeléseket nem kielégíteni.
