MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1967
16. ő. e. 1967. július 6. (112-192. o.) - Napirend előtt: A június 23-i központi bizottsági ülés állásfoglalása a nemzetközi helyzetről. Rövid tájékoztató: 114-116
A A. '• Á nemzetközi kérdésekről szóló napirend vitájában felszólalt Kádár János elvtárs is. Kádár elvtárs felszólalásának néhány vonatkozásáról a következőkben számolunk be. Hozzászólásában a nemzetközi helyzet számos problémáját érintette. Mély elemzését adta a közelkeleti válságnak, a háborút kiváltó okoknak, az arab népek ellen elkövetett izraeli agressziónak, az agreszszor katonai sikereinek, és foglalkozott a várható fejleményekkel is* Kádár elvtárs értékelte az egyes kommunista és munkáspártok magatartását, e pártok állásfoglalásainak hatását a közelkeleti helyzettel kapcsolatban. Mint mondotta, az a körülmény, hogy az egyes pártok hogyan viselkednek és milyen álláspontot foglalnak el bizonyos helyzetekben, sokat mond, megfelelő következtetések levonását teszi szükségessé. A kommunista és munkáspártok döntő többsége azonos, vagy csak árnyalati különbséggel eltérő álláspontot foglalt el a közelkeleti helyzettel kapcsolatban, mint amilyent a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya, a mi pártunk és kormányunk és a Moszkvai Nyilatkozatot aláirt más szocialista országok pártjai és kormányai elfoglaltat. A legutóbbi pártbizottsági ülésünkön már ismertettük a román párt és kormány vezetőinek álláspontját, akik nen»írták alá a Moszkvai Nyilatkozatott Ismert a kinai és albán pártok provokatív, a Szovjetuniót, a szocialista országokat rágalmazó, az arab népek, s a világ haladó népeinek félrevezetésére irányuló álláspontja, magatartása. Kádár elvtárs beszélt arról is, hogy a mi népünk, párttagságunk a közelkeleti válság legkritikusabb napjaiban is magas politikai érettségről tett bizonyságot. Ebben az időben érthetően a közérdeklődés előtéi&e került a közelkeleti helyzet. Ez az érdeklődés azonban nem ment a napi munka rovására, nem idézett elő zavarokat a gazdasági, a politikai és a társadalmi életben. Amikor azonban ezt a nagyon is pozitiv megállapítást tesszük, nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy ha viszonylag nem is nagy számban, de még a párton belül is akadnak olyanok, akik e kérdés kapcsán a párt álláspontjától eltérő véleményt alakítottak ki, vagy a helyzet láttán meginogtak. Mint Kádár elvtárs mondotta, az ilyen jelenségekre is fel kell figyelni, mert megengedhetetlen - különösen a párton belül - az ilyen magatartás. E kérdést összefüggésbe hozta a kádermunkával. Szóvátette, hogy a káderanyagok jelentős része nem adja vissza az illető káder életét, munkáját, s magatartását. Képletesen megjegyezte hogy egyik-másik káderanyagban a legértékesebb a borito pakondekli. Az adminisztrációban sok a formális anyag, a régi önéletrajzokból készitik el a jellemzéseket. A hiba forrását a káderekkel való foglalkozásban kell keresni. Szóvátette Kádár elvtárs, hogy vannak emberek, párttagok, akik esetről esetre a kritikusabb helyzetekben rosszul vizsgáznak. Kádermunkánk fogyatékossága, hogy efelett elsiklunk, szó nélkül hagyjuk. Pedig ezt nem szabadna figyelmen kivül hagyni, mert aki nem tudja elfogadni a párt harci álláspontját - minden időben -, az miért párttag?
