MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1962

8. ő. e. 1962. március 14. (2-51. o.) - 2. A sertéstenyésztés területén szakosított tsz-ek tapasztalatai a marcali járásban, a megyei pártbizottság 1961. október 25-i határozata alapján. Beszámoló: 15-23

b^AJ Kedves Elvtársai:! Befejezésül néhány tanulsággal kivonok foglalkozni, mely tanulságokat az elmúlt rövid év alatt a szakositott termelőszövetkezetekben szereztünk. Nem tudom, hogy az általunk levont következtetések mindenben elfogadhatók-e, de mi igy látjuk őket, s éppen ezért elmondjuk. Felvetődik a kérdés, helyes-e a termelés szakosítása, ez esetben a sertéstenyésztés szakosítása. Véleményünk szerint a kérdésre csak igennel lehet válaszolni. A termelés szakosításában csak ugy, mint a sertéstenyésztés szakosításában nagy lehetőségek vannak. A kérdés az, hogy ezeket a lehetőségeket milyen módon, milyen ütegemben használjuk ki. A tapsonyi termelőszövetkezet példája arra int bennünket, hogy a szakosítást nagy körültekintéssel, az adott körülmények figyelembevételével s a többi termelési ággal való szoros összefüggésben szabad csak megvalósítani. Az az aránytalanság, melyet a tapsonyi termelőszövetkezet helyzete szemléletesen mutat, káros következményekkel is járhat. Ennek nemcsak gazdasági hátrányai^fianem a termelőszövetkezeti tagság gondolkodására is káros hatással lehet. A tapsonyi termelőszövetkezet gyengén zárta az 1961-es évet, kevesebbet osztottak, mint amennyit beterveztek. Ebből kifolyólag egy olyan vélemény alakult ki, melyről a termelőszövetkezeti tagok széltében-hosszában beszéltek, hogy mindennek a sertéstenyésztés az oka. Természetesen ez nem igy van, mert nem a sertésállomány, hanem a növénytermelésből történt nagy kiesés hozta nehéz helyzetbe magát a sertésállományt is. Abban viszont igazuk van a tapsonyi termelőszövetkezeti parasztoknak, hogy a tul gyors előrefutásnak nem voltak meg az előfeltételei és helyesebb lett volna ha az ütem kicsit lassúbb lett volna. De nemcsak a növénytermesztés, a takarmánygabona termelés és a sertéstenyésztés arányainak betartására kell nagy gondot forditani, az arányokat meg kell tartani az egyes állatfajok között is. Tapsonyban ugyanis elkövették azt a hibát, hogy elhanyagolták a szarvasmarha tenyésztést. Egyike azoknak a termelőszövetkezeteknek, ahol legrosszabb a szarvasmarhaállomány, különösen a tehenészet. Pedig a tehenészet a nggyobb tejhozam szoros összefüggésben van a sertéstenyésztéssel. Tapasztalataink szerint még a sertéstenyésztésre szakositott termelőszövetkezetekben sem lehet másodrangú kérdés a szarvasmarha állomány fejlesztése. Többek között ezt a talajerő utánpótlás, a trágyaszükséglet biztositása is megköveteli. Ugyvéljük, hogy ezekben a szövetkezetekben, ha számban valamivel kevesebb is lesz a szarvas-