MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1962

8. ő. e. 1962. szeptember 6. (123-177. o.) - 1. Az egységes szövetkezeti parasztság kialakulásának helyzete Somogy megyében. Beszámoló: 125-159

- 31 Tapasztaljuk, hogy igyekeznek fokozatosan ledönteni a rétegek közé a múltban emelt válaszfalakat. A mindennapi életben azonban - és erre sajnos sok példa van - elkövetnek olyan hibát, amely azt jelzi, hogy még nem tudtak teljesen szakitani a régi kategóriákban való gondolkodással. A politikai iskolázottság és az elvi megalapozottság hiánya mellett az érzelmi, szubjektív Ítélkezés ennek az egyik fő oka* Ez leginkább a megüresedett funkciói betöltésénél kialakítottálláspontjuk felülbírálásakor 'ötlik szembe. A tapsonyi elvtárésak - akik között a volt szegényparasztok vannak többségben elszörnyülködtek a közgyűlésen, amikor - ez év tavaszán - a tagság az 1956-os "nemzeti" bizottság egyik tagját választotta meg elnöknek. Mint később kiderült, azért fogadták bizalmatlanul Meiszterics László uj elnököt, mert az egyéni gazdálkodás idején jól álló középparaszt volt, s most attól tartottak, hátha engedményeket tesz a volt középparasztóknak, s ezzel megsérti a volt szegényparasztok érdekét. A Marcali Járási Pártbizottság titkárának, Szigeti István elvtársnak személyesen kellett foglalkoznia ezzel a problémává, s csak miután ő kimondta, hogy a járási vezetés feltétlenül bizik az uj elnökben$ - mivel az Ígéretet tett arra, hogy kötelezettségét, funkciójából adódó tennivalóit hiven teljesiti - és miután a járásiak körvonalazták, hogy az uj elnök vezetésével a tapsonyi Rákóczi termelőszövetkezet milyen feladatok előtt ál, a helyi elvtársak csak akkor kezdtek Meiszterics László mellé állni. Ha egykori szegényparasztról lett volna szó, feltehetően a tapsonyi elvtársak nem emeltek volna kifogást elnökké.való megválasztása ellen és támogatásukról biztosították volna. Ez a példa azonban bizonyítja, hogy Tapsony községben, ha rövid ifiőre is, de bizalmi válság alakult ki a pártszervezet és a tanács egyes vezetőinek részéről a termelőszövetkezet uj elnöke iránt. Hasonló példát többet is sorolhatnánk. Mindezekből a végkövetkeztetés csak egy lehet; a járási pártbizottságok tanítsák meg türelmes munkával, alapos politikai meggyőzéssel a termelőszövetkezeti párttagokat, arra, hogy helyes mércét alkalmazzanak az emberek megítélésénél.