MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1961

7. ő. e. 1961. október 24-25. (107-269. o.) - 1. Az új ötéves terv irányelvei és az ebből adódó feladatok. Beszámoló: 110-140 - Szóbeli kiegészítés: 141-162

képzett, gazdaságban jártas elvtársakat küldtek ki 3 hónapra. Nagyon kívánatos ezt a ;jövöben is megismételni. A rossz hangulat felszámolása a mi rossz, vagy jő munkánkon múlik. A mezőfmzdaság átszjBryezéséyel hogyan alakult a hangulat? Kétségtelen a prooiemaic xováDora is megvannak, ezeKCt nem lenex tagadni, ae meg Kell mondani, hogy az átszervezés nem járt olyan nagy problémával, mint amilyenre számítottunk. Az a politika, amit célul tűztünk ki, hogy agitációs munkával hajtjuk végre az átszervezést , - az átszervezés során sikerrel járt. Es dacára az egyes helyeken meglévő munkaerő hiánynak, az időszerű mezőgazdasági munkákat minden vonatkozásban, - ugy taaasszal, nyáron és ősszel - elmondhatjuk, hogy ebben az évben hajtottuk legjobban végre. Mondhatnám ugy is, hogy sohasem végezték igy el. Mloen tuananK javítani roleg a gyenge szövetkezeteket? Az elmúlt évben országosan a hiánnyal záró szövetkezeteknél mintegy 1.5 milliárd forint terméskiesés volt. Ez termelőszövetkezeteket figyelembe véve nem olyan sok, de mégis országosan jelentős, különösen olyan tekintetben, hogy ezekben a szövetkezetekben kellett központi anyagi megsegítést adni, ami komoly problémát jelentett. Az idei évben intézkedések történtek, hogy a gyenge szövetkezetek zárszámadási hiányát megelőzzük, de mint Beák elvtárs mondotta, ez nem járt sikerrel. ílem lehet egyetérteni Deák elvtárssal, mert ott ahol a segítés mellé oda is álltunk, ott ez a munka sikerrel járt. Vitatták sokan, hogy a mi áraink nem minden esetben megfelelőek, nem ösztönzik kellően egyes árufélék termelését. Szeretnék ezzel az érvvel szembeszállni. Ha minden szövetkezetnek rosszul állna az anyagi helyzete, akkor azt mondanánk, hogy rosszak az áraink. De vannak jó szövetkezeteink, akiknek a termelvényeit,a gabonáját, a húsát és egyéb terményeit ugyanannyiért veszik át, mint a gyenge szövetkezetekét és mégis jobban tudnak osztani, nagyobb költségeket tudnak beruházásra fordítani. Ennek ellenére azt kell mondani, hogy még a legjobb szövetkezeteink sem tettek meg minden± intézkedést a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek kihasználására, csak a kezdeti lépéseket tették meg. Azért vetettem fel az ár kérdést, mert kétségtelen, hogy áraink nem a nagyüzemi gazdaságokra lettek szabva 1950-ben és néhány esetben indokolt is, hogy árainkon változtassunk. Azonban az árakon való változtatás nem olyan egyszerű, azért, mert nagyüzemeink még nem alakultak ki megfelelően és nem tudjuk, hogy hogyan változtassunk ezen. Ha változtatunk az árakon, akkor sem lehet ugy változtatni, hogy minden szövetkezetnek az önköltségét beleszámítsuk ebbe. Ha ugy alakítanánk ki az