MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1989

8. ő. e. 1989. április 15. (2-202. o.) - Napirend előtt: A jelölő bizottság, a szavazatszámláló bizottság és a mandátumvizsgáló bizottság megválasztása. Javaslat: 118-119 - A mandátumvizsgáló bizottság jelentése. Szóbeli jelentés: 6

52 A második ember az apparátus kinevezett embere lesz, most és nem lehet kitenni állandóan a választásoknak, csak akkor, ha alkalmatlan, aki az egész működési feltételeket biztosítja az apparátusnál. Tehát ez a kettősség, ezeket biztosítani kell, ez nem véletlen, hogy a külföldi pártok egy részében pártigazgatók vannak, hát azért vannak, mert ezeket a folyamatokat szervezni kell. Az első titkárnak magunknak kell. Lehet, hogy egy fél év múlva, vagy egy év múlva azt kell mondanunk, hogy a pártnak olyanok a szituációi, hogy meg kell válni, vagy fordítva. Azt tartom célszerűnek, hogy most még megvárjuk, mert olyan szituáció alakult ki. Ezt el kell viselni, ez egy természetes dolog. Meg kell mondani, hogy Barcshoz való kötődésem nagyon erős. Sokan nem tudják, több alkalmam volt az utóbbi pár évben akár állami, akár pártterületre előre lépni. Ez a kötődés több esetben olyan erős volt, hogy nem vállaltam. Ez az egyik ilyen kérdés. Ebben a helyzetben csak úgy vállalhatnám én, ha barcsi anyagi és egyéb feltételeimet felszámolnám és itt megfelelő képpen berendezkednék. Ha ezt nem tenném, nem tudnék megállni sem az egyéb pártok, sem pedig a megye közvéleménye előtt. Ezért sem családomat, sem magamat,sem a pártmozgalmat egy ilyen dolognak kitenni nem szabad. Minden erőmmel azon leszek, ha ez a felfogás, amit én képviselek szükséges a pártnak, az segítség. De ennél fogva nem tehetek. Lehet, hogy ez nem elég érv, de elég sokat és sokszor végiggondoltam én ezeket a kérdéseket. Én erre a tisztességei megoldásra jutottam. Szilágyi István elvtárs: Meghallgatva a szóbeli előterjesztést, átolvasva az állásfoglalás-tervezetet és meghallgatva az eddigi véleményekt, vegyes érzelmek keringenek bennem. Azt hiszem, hogy az országban, a megyében nem én vagyok egyedül ezzel. Azért is kértem szót, hogy elmondjam azokat a gondolatokat, észrevételeket, melyek területünk lakosságát és a párttagjainkat leginkább foglalkoztatja. Mivel nem akarok ismétlésbe bocsajtkozni, ezért rövid leszek. Ezek közé tartozik a mezőgazdaság helyzetének a megítélése és a falvak jövőjének a lehetőségei. Azért is említem a két témát együtt, mert a mezőgazdaság a falutól elválaszthatatlan és fordítva is igaz, szerves egységet képeznek. A falu és a mezőgazdaság úgy tartozik egymáshoz, mint az ember arcának a két oldala. De sajnos ez az egység az utóbbi időben egyre inkább megbomlik. Megbomlik azért, mert leértékelődött a mezőgazdasági munka értéke, az emberek nem mezőgazdaságban akarnak dolgozni. A központi elvonás és a rossz támogatási rendszer egyre elviselhetetlenebb a gazdálkodó egységek számára. Ez kifejeződik abban is, hogy nincs fejlesztés, nincs perspektíva, szűkül a munkahelyek száma, a foglalkoztatottak keresete is csökken. A háztáji gazdálkodás, a kistermelés nem kedv, hanem szociálpolitikai kényszer. Ezt a helyzetet ha időben nem ismerjük fel, véleményem szerint súlyos katasztrófához vezet, mert a falvak elnéptelendése megállíthatatlanná vélik, az eddig féltve őrzött nemzeti kincsein k tönkremennek, természeti adottságaink pedig csak lehetőségek maradnak a továbbiakban is. Bátran ki merem jelenteni, hogy a magyar falu a legstabilabb vára az országnak, tehát erre építeni kell, nem pedig magára hagyni, hogy most döntsön a sorsa felől, amikor már a lakosság tovább nem terhelhető, az állami kassza pedig csontig lesoványodott.