MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1989

8. ő. e. 1989. április 15. (2-202. o.) - Napirend előtt: A jelölő bizottság, a szavazatszámláló bizottság és a mandátumvizsgáló bizottság megválasztása. Javaslat: 118-119 - A mandátumvizsgáló bizottság jelentése. Szóbeli jelentés: 6

^"1 ~^rr 32 zajlik, hogy azt gondolom, hogy az most teljesen mindegy, hogy ki mennyire vállalja magára, hogy ő mennyire bűnös, vagy mennyire nem bűnös én csak arra akarom felhivni a figyelmet, hogy mi, akik itt vagyunk, arra vagyunk hivatva, azt mondjuk, hogy mi, nem ők. Az alulról jövő épitkezés azt jelenti, hogy mi ezt akarjuk, s ott fönt majd ezt koordinálják, de nem az, hogy mi azt mondjuk, szeretném megtudni, hogy odafönn mit akarnak, akkor majd mi is valamit akarunk. Nem, nem, és még amit hozzá akartam mondani, egy apró megjegyzés, a Csepel Müvektől volt itt elvtárs, aki azt mondta, hogy itt hibákat követtünk el, hogy nem tudom most konkrétan Tanai elvtárs, vagy nem tudom kinek a, hogy megbántottuk, én azt gondolom, hogy aki politikus, aki azt gondolja, hogy politizál, az nem lehet sértődős, az embereket képvisel, az embereknek az a dolguk, hogy megmondják az ő véleményüket, és nekem az a dolgom, hogy én okosabb és átfogóbb legyek nála. Tehát én okosabban érveljek, ha engem meg tudnak sérteni, az azt jelenti, hogy én nem vagyok képes arra a vezetésre, vagy arra a dologra, azt birtokolni. Feigl Ferenc elvtárs Nagyon nehéz egy térség gondjairól szólni a mai társadalmi-politikai helyzetben. Nehéz akkor, hogy ha a térség gondjai én ugy gondolom, hogy megyén belül a többi terület gondjaival közel azonosk. Én abból indulok ki, hogy az a reform, ami a politikában bekövetkezett, az egy kényszer következménye. Ez az én mondandómban lényeges, mert a kényszerkövetkezményeként elindult reform után természetesnek tartom a politikai kapkodást, azt, ami jelen pillanatban érzékelhető, és ugyanez van tulajdonképpen a kormányzati intézkedésekben is. Térségünkben mi értünk el eredményeket, ezekre az eredményekre büszkék vagyunk, és ebben az időszakban lett Barcs város, a községek is fejlődtek. De nem ezekről szeretnék szólni, hanem azon gondokról, amelyek ezt a térségetkedvezőtlenül érintették. Mire gondolok én? Nagy hiba volt a lakosságot érintő fontos kérdésekben a döntéseknél az ő véleményük, akaratuk teljes figyelmen kivül hagyása, direkt irányítással a hibás döntések tüzzel-vassal való végrehajtása. Melyek ezek? Megszüntettük a vasutvonalakat, rendkivül gyorsan fölszedtük azokat, nehogy esetleg módositások után meg lehesen csinálni. Közigazgatási átszervezésre került sor, termelőszövetkezeteket összevontunk, iskolákat körzetesitettünk, szülőotthonokat megszüntettünk, egészségügy, alsófoku oktatás tárgyi feltételeinek nem megfelelő biztositása. Barcsot mindig is bántja az, hogy ma már nem születik barcsi gyerek. Ma már nincs olyan ember, aki azt Írhatja be a személyi igazolváyába, hogy Barcson születtem. Mit jelentettek, mik ezeknek a döntéseknek a következményei? Stresszelték, bénitották és elnémitották a lakosságot. Költségesebb és időt rablóbb lett a hivatalos ügyek intézése, az elöregedett települések szociálpolitikai gondjai növekedtek. Túlzsúfolt iskolák, elvárt szintű oktatás lehetetlenné vált, ugyanakkor egy csomó nemzeti értékünk tönre ment. Az egészségügyben a betegségek megelőzése nem a kivánt mértékű. Hova jutottunk? Félig kész városok, düledező, kihaló falvak, talaját, gyökreét vesztett emberek jelzik a gondokat. Mindnyájan tudjuk, hogy a népesség szaporulat az elmúlt évtizedekben is a falvakból került ki elsősorban, nem a városból. Ezeknek ma minimális az esélye és teljesen eíregedtek a falvak.