MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1989

8. ő. e. 1989. április 15. (2-202. o.) - Napirend előtt: A jelölő bizottság, a szavazatszámláló bizottság és a mandátumvizsgáló bizottság megválasztása. Javaslat: 118-119 - A mandátumvizsgáló bizottság jelentése. Szóbeli jelentés: 6

n 17 Elvtársak! Be kell vallanom, a pártértekezlet szükségességének megítélésében én is tévedtem. Azoknak volt igazuk, akik azt mondták. Somogyban is csak pártértekezlet kényszeríthet ki megújulást. Annak, hogy több alkalommal és ellentétesen történt e fórum szükségességének a megitélése, vannak mélyebb elemzést érdemlő okai. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy nem a pártértekezlettel késtünk, hanem a változtatással, amit enélkül is fel kellett volna vállalni. Az eddigi öt hozzászólás is alátámasztja, hogy ma nagy a feszültség az emberekben. Ez a feszültség egyre kevésbé kezelhető, aminek oka, hogy túlzottan is jelent van gondolkodásunkban a messianizmus és ehhez még hozzá jön a tolerancia hiánya. Ezt belénk nevelték, s ezért olyan nehéz elviselni a mai helyzetet. A feszültségek oldását szolgálná, ha etikus célokat fogalmaznánk meg, s megtalálnánk az elérésükhöz szükséges etikus eszközöket. A politika etikátlansága sajnos naponta tettenérhető. Megjelenési formája, hogy a deklarációkkal ellentétes intézkedések történnek. A hitelvesztés fő oka ez, igy szinte már senki sem hiszi el, hogy a ma szoritó feszültségeit egy gondtalanabb jövőért vállaljuk. A felhalmozódott indulatok nehezitik a konszolidált demokrácia kialakulását is. Ezért különösen fontos annak tudatosítása, hogy a demokrácia nem idegen a rendtől, s nagy tévedés lenne még gondolatban is külön választani a rendcsinálás és a demokrácia folyamatát. Az élet kérdéseire ma minden korábbinál gyorsabban kell választ adnunk. Ez más minőségi, az érzelmeket és a szükségszerűséget nem elválasztó politikai kultúrát igényel. Ennek egyik jellemzője a múlt, nem kritikátlan tisztelete. Ha másért nem, hát azért, mert éppen a múlt hibáiból levont tanulságok teszik lehetővé azok jövőbeni elkerülhetőségét. De a jobbitó szándékot is tisztelni kell, ezért azoknak mondom, akik ma kétkedve és sandán figyelik a párt megújulása szempontjából alapvetően fontos "reformkörök" ténykedését, hogy: - a reform nem egyenlő törvényszerűen szélsőségekkel, - ugyanakkor az ösztönökön való uralkodást a "reformkörök" magukra nézve is kötelezőnek tartják, de másoktól is ezt várják. Tudjuk, s ma már ki is mondjuk, hogy válságban van a párt. Ne dugjuk a fejünket a homokba, és azt is lássuk be, hogy a párt programjai devalválódtak, sokan el sem olvassák, vagy ha igen, eleve előítélettel teszik azt. Ezért ma a korábbiaknál konkrétabb, számonkérhető, ha ugy tetszik, túlélési programra van szükségünk. A legfontosabb kérdések megoldását nem érlelgethetjük a kongresszusig. A tátottszájuságból pedig ne kovácsoljunk azáltal tőkét, hogy azt kiáltjuk ki követendőnek. Bár az "elmaradt haszon" közgazdasági kategória, megitélésem szerint a kivárások miatt, a pártot leginkább sújtó elemmé lépett elő. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de számomra megalázó a megyénkre jellemző politikai "patópáloskodás" és az ebből eredő fáziskésésünk. Ezt fel kell számolni, s akkor kell lépnünk, amikor az extraprofit-hozadék még érvényesülhet a politikában. Csak igy tarthatjuk kezünkben a folyamatok irányitását.