MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1989

8. ő. e. 1989. április 15. (2-202. o.) - Napirend előtt: A jelölő bizottság, a szavazatszámláló bizottság és a mandátumvizsgáló bizottság megválasztása. Javaslat: 118-119 - A mandátumvizsgáló bizottság jelentése. Szóbeli jelentés: 6

- 12 Czingalek Lajos elvtárs: Az 1988.májusi pártértekezlet óta országosan, de megyénkben is az utolsó öt hónapban sok minden történt. De sajnos nem az, aminek kellett volna történni. Mindenki vég nélkül magyarázza a bizonyítványt, követeli a nyilvánosságot, demokráciánk megújulását. De kizárólag igény és követelés oldaláról. A kötelesség oldaláról nem igen esett szó. Közben az ország gazdaságát az ár sodorja a még nem kimondott katasztrófa felé. Ha az MSZMP vezető, hatalmi párt akar maradni, sürgősen meg kell tartani rendkívüli kongresszusát. Ahol vezető forradalmáraink végre valljanak szint, a hatalmi hajsza szűnjön meg, szülessen egy egység, ne a repülőről és újságon keresztül üzengessenek egymásnak. Elengedhetetlennek tartok egy olyan megújult pártegységet, egységes irányvonal meghatározását, amit az ellenzék hétről-hétre nem tud fölrugatni és átértékelni. Egy hatalmon lévő pártnak el kellene odáig jutni, hogy gazdaságát minden szinten hozzáértő, arra alkalmas vezetők irányítsák. Egy valamire való hatalmon lévő párt nem engedheti meg, hogy karrierista, hozzá nem értő vezetők irányítsák a gazdaságot, sajnos az elmúlt 40 évben erre volt példa bőven. Az elmúlt évben alakult ágazati szakszervezetek, például pedagógusok, művészek, műszaki értelmiség, de sorolhatnám tovább, mind megfogalmazta saját követelését, 50-100 Vos béremelést jelentettek be. De nézzük a tükörbe végre, sajnos adósságra osztottunk. Azt osztottuk el évtizedeken keresztül, amit nem mi termeltünk meg. Az anyagi megbecsülés, az adott területen végzett munka minőségét, értékét tükrözze és ne a beosztást,iskolai végzettséget és hatalmas értékelje. A mun kahelyeken gazdálkodó egységeknél soha nem tapasztalt szervezetlenség uralkodik, nincs fegyelem, nincs felelősségrevonás. Ide szeretném kapcsolni politikai és állami vezetőinknek áremeléssel kapcsolatban azt a divatos válaszát, hogy azért emelik az árakat, mert az állami támogatás elmegy a munkahelyi szervezetlenség, anyaggal, energiával való pocsékolás miatt, amit idáig az állam viselt minden fajta ellenőrzés nélkül, most meg az állampolgárra hárítjuk. Földajuk elveinket, kiárusítjuk az országot, ahelyett, hogy nekilátnánk végre bcsülettel dolgozni. Javainkat, megtermelt értékeinket áron alul adjuk el. Állami vezetőink egymás után hozzák felelőtlen irritáló döntéseiket: vámrendelkezés, hűtőáremelés, autópálya adó, stb. Állami vezetőink egyre több olyan intézkedést hoznak, melyet nem gondolnak át, a hatásaival és a következményeivel nem számolnak előre, elviselhetetlen terheket raknak a dolgozókra. Ez a kapkodás megkérdőjelezi a hozzáértést. Miért a japán közgazdászoknak kell megmondani, hogy mit kellett volna tenni például a több milliárdos valuta kiáramlás megakadályozására. Félreveet jük a dolgozókat a nyugati tőke - technika behozatalával. Megkérdezem, ki látott olyan ostoba tőkést, aki nem egy általa megszabott profitért jön? Sajnos a mi gazdasági vezetőink a veszteségest is kiszámítják hasznosra. Talán ilyen az érdekeltségük? A kocsi elszaladt, álljt kell parancsolni, a sorokat rendezni kell. Nem vagyok gazdasági vezetőellenes, de több mint negyven éven keresztül ez a párt juttatta az elkényelmesedett vezetőket ezekbe a szaékekbe. Számonkérés nélkül engedte, hogy kifogást kifogásra halmozzanak. A nép, a párttagság csak akkor áll be a megújulást jelentő út megmaradt ösvényére, ha azt fogja látni, hogy a pártvezetés,állami-gazdasági vezetés alkalmas a feladata ellátására.