MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1989

8. ő. e. 1989. április 15. (2-202. o.) - Napirend előtt: A jelölő bizottság, a szavazatszámláló bizottság és a mandátumvizsgáló bizottság megválasztása. Javaslat: 118-119 - A mandátumvizsgáló bizottság jelentése. Szóbeli jelentés: 6

- 9 4/i >tr - Miért nem mutatjuk ki fehéren-feketén, hogy a világpiaci feltételek között számolva versenyképes-e ez a mezőgazdaság? Mire jó ez az értékeknek és értékrendeknek olyan minden területen meglévő torzításra, hogy a végén már azt sem tudjuk, mi a jó és mi a rossz munka? - Két éve rrondjuk, hogy az elosztó gazdasági irányítás helyett termelf gazdaságirányítás lesz, hogy piaci mechanizmust alakítunk ki. Mennyit léptünk előre ténylegesen ezen az úton? Milyen gazdaságpolitika az, ahol úgy akarunk piacgazdálkodást, vállakozói szemléletet és ezeken keresztül termelői struktúrát váltani, hogy legnyereségesebb pénzbefektetés a banki szelvényvagdosás? Hogyan bízzon a nyugati tőkés a magyarországi tőkebefektetésben, ha a saját meglévő nagy és kistőkéseink a pénzükön inkább Audit vásárolnak, nem pedig termelőeszközt? Tudom, ezek a kérdések főleg országos intézkedéseket követelnek, nem Somogy megye pártbizottságán múlnak, de javaslom, ezek keményebb megfogalmazását és továbbítását és javaslom, hogy Somogy megyében a párt maga eszközeivel: 1./ Erősítse a megyén belüli élelmiszergazdaság vertikális integrációját mind a nagy centrális feldolgozóipar, mind pedig a létesítendő kisüzemek terén. 2./ A megyében létkérdés a gyenge hatékonyságú üzemek helyzete. Ezeknél céltudatosabban kell kihasználni a kistermelés, a magántőke és a termelési lehetőségek bevonását. 3./ Külön figyelmet kell fordítani a falvak életképességének fennmaradására. Ehhez szükséges a Somogyban is meglévő városcentrikusság elhagyása, melynek a számokban is tükröződnie kell. A haramdik kérdéskör, melyre talán van még idcm, az a manapság slágerkérdés, a tulajdonviszonyok. Ez a mezőgazdaságban úgy jelem'.k meg a köztudatban, hogy a földosztás, farmergazdaság, a szövetkezeti tulajdon gyengeségei. Én úgy gondolom, hogy azok, akik ezt, mint varázsvesszőt megfogalmazzák, azok mostanában nem voltak falunk, nem tudják, hogy ott hogyan folyik a termelés és főleg nem tudják, hogy mit jelent a szövetkezet kifejezés. Jó, tudcm, hogy az általam most gondolt szövetkezeti idea eddig sem volt meg a gyakorlatban, de aki benne élt, az tudja, hogy ének csírái is micsoda eret jelentenek. Sokan megfogalmazzák, hogy nem kell a nagyüzem, hisz egyes termeivények milyen jelentős hányada termelődik most is a kisgazdaságokban. És arra gondoltak-e, hogy ennek a megtermelésében mit jelent a nagyüzem tőkeereje, a háztájiban is használt eszközállománya, szervezete és szervezése. Mindez nem jelenti azt, hogy én ellene vagyok a farmergazdaságnak és a mezőgazdasági tulajdonsemlegességnek, de ennek feltételei vannak, melyek kereteit előbb ki kell alakítani: eszközökban, vállalkozó emberekben, megfelelő nyereségesség esélyében. A szövetkezeti szóban beleértendő a társasági és gazdasági szabadság és természetesen a különböző tulajdonviszonyok közötti versenysemlegesség. Szerintem lesznek erre vállalkozók, farmergazdaságok is, de a meghatározó továbbra is a szövetkezeti nagyüzem lesz, tehát inkább ennek feltételeit kellene javítani, nem pedig felosztásukat ragozni. Versenysemlegesség esetén a szövetkezeti és a magántulajdont nem féltem, de a sok népgazdasági ágazatban döntő szerepet vivő állami tulajdon hatékonyabb működtetésén van mit gondolkodni. A vagyonérdekeltség okos megteremtése ezeknél és a szövetkezeteknél is bizony jelentős és fontos feladat. Van tehát mit tennünk a gazdaság szinte minden területén, tehát tegyük, mert nem teszi helyettünk meg senki.