MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1985

7. ő. e. 1985. március 9-10. (2-383. o.)

25 Ma már egyértelmű, hogy a kiegyensúlyozott gazdaság, az egyaránt magas szinten fejlett gazdasági ágazatok; alapfeltételei a kielégítő életszínvonalnak, a pezsgő szellemi életnek, kultúrának, előrehaladásnak. Oól tudora, hogy mi az iparban dolgozók nem intézhetjük el ezt a kérdést azzal, hogy csupán másoknak, vagy "fölfelé" cimezzük az igényeinket. Természetesen az ágazat dolgozói sokat tehetnek a helyzet megjavitásáért. Elsősorban a sokat hangoztatott - és valóban meglévő tartalékok feltárásával, hasznosításával. Az önállóbb gondolkodással, a kockázatvállalással, a korszerű módszerek meghonositásával. Egy szóval: a hatékonyabb vezetői, és kivitelező munkával. A vállalatok intenziv fejlődését a rájuk kényszeritett körülmények, feltételek is elősegíthetik. Pl: a gyenge piaci kereslet biztosan kikényszeriti a termelőkből az alkalmazkodóképesség fejlesztését, a rugalmasságot. A kialakuló versenyhelyzet a minőség javulását stb. Természetesen részben ilyen kényszeritő hatásúak a közgazdasági szabályozók is. Nagy részük helyesen orientál, helyeslésre, megértésre talált a gazdálkodó egységekben. Ezekről nem szükséges itt beszélni. De néhány intézkedés, módszer az előre megfogalmazott irányelvekkel, a norroativitás elvével, a műszaki fejlesztés meghirdetett fontossága val, a vállalati tervezéshez nélkülözhetetlen tartós biztonság elvével bizony sok esetben ellentétben van. Néhány példa: A szocialista export jövedelmezőségének fokozása egyértelmű célként került megfogalmazásra olymódon, hogy az a vállalati nagyobb érdekeltséget is jelentse. És ezt főleg a minél kisebb ráfordításokkal kell elérni. Ezzel szemben a szabályozás ismét azokat bünteti, akik jól dolgoznak, akik az átlagosnál nagyobb nyereséget érnek el. Mire ösztönöz vajon ez az "ösztönzés"? Több helyen megállapításra került a műszaki fejlődés, a gyorsabb haladás szükségessége. Semmiképpen nem segiti ezt a felhalmozási adó egységes kivetése. E téren a célok szerinti nagyobb differenciálás feltétlenül hasznos lett volna. Vagy említhetném pl. a vállalati önállóságot. E téren nagyon sok pozitív lépés történt már, és az uj vállalatirányítási módszerek bevezetése még további előrehaladást fog bizonyára jelenteni. Nehezen érthető az, hogy azoknak a vezetőknek, akikre több százmilliós, sokszor milliárdos értékeket rá merünk bizni, miért nem merjük megadni a döntés jogát. Pl. a szükséges napidíj, reprezentáció, magángékocsi használat megállapításában. Miért nem lehet ezt is - ugyanúgy mint ennél sokkal nagyobb horderejű döntéseket -, a vállalati kollektív szerződésben, a bizalmi testülettel egyetértésben rögzíteni? Tisztelt Elvtársak! Az imént abból indultam ki mondanivalómmal, hogy Somogy iparának a fejlődés intenziv szakaszában is meg kell találnia a felzárkózáshoz szükséges legcélszerűbb módszereket. Nem elégedhetünk meg ugyanis