MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1980

6. ő. e. 1980. március 8-9. (2-301. o.) - 1. A megyei pártbizottság beszámolója a XI. kongresszus óta végzett munkáról, állásfoglalás a kongresszusi irányelvekről. Szóbeli kiegészítés: 6-19 - Beszámoló: 158-215

vezetők megfeleljenek a politikai követelményeknek és a szocialista erkölcs normáinak. A kedvező összképet egyes területeken negatív jelenségek rontották. Nem mindig és nem mindenütt estek egybe a szavak és a tettek. Magyarázkodás, kibúvók keresése is tapasztalható, valamint tartózkodás a „népszerűtlen" döntésektől (normakarbantartás, differenciált bérezés, az alkalmatlanok leváltása, munkaerő-átcsoportosítás, a rend, a munkafegyelem megkövetelése). Akadtak, akik — főleg a tsz-ekben — elhanyagolták a politikai ismeretek megszerzését. Előfordult a hatalommal való visszaélés esete is. A beosztott vezetők körében elég erős a technokrata szemlélet, lebecsülik az emberi tényezőket. A szocialista erkölcsöt sértő magatartás ellen egyes állami és gazdasági vezetők gyakorta csak a pártszervezetek kezdeményezésére léptek föl. Több vezető továbbra is túl van terhelve különféle társadalmi tisztségekkel, funkciókkal. Néhány helyen rontotta a légkört a vezetők közötti torzsalkodás, az elvtelenség, egymás hibáinak elnézése. Még mindig nincs mindenütt megfelelő helyen az ellenőrzés. Néhol nem becsülik eléggé a szakmai felkészültséget. Ebből is fakad, hogy kevés a diplomás szakember, az ösztöndíjas. Nem kielégítő a felsőfokú végzettségű szakemberek száma az ipari és a fogyasztási szövetkezetekben, a kisebb tanácsi vállalatoknál és némely ipari egységekben, a termelőszövetkezetek egy részében. A „gyenge tsz"-fogalom és a gyenge szakemberellátottság általában egybeesik. Az utóbbi években lezajlott kádercserék szükségesek és indokoltak voltak. A megyei hatáskörben 40,3 százalékos volt a cserélődés mértéke. Legnagyobb volt a pártapparátusban, az SZMT és a megyei rendőr-főkapitányság vezetésében. A magasabb beosztású gazdasági vezetők - elsősorban anyagi okok miatt — nem szívesen vállalnak párt-, tanácsi, tömegszervezeti munkakört. Jelentős számú vezető — köztük többen korkedvezménnyel - ment nyugdíjba. Többségük jó kapcsolatot tart fenn volt munkahelyével, és aktív mozgalmi tevékenységet folytat. Akadnak azonban olyanok is, akik elszakadnak a munkahelytől, a közélettől. Az utánpótlás-nevelésben kedvező változás következett be. Mindenütt elkészültek az utánpótlási tervek. Általában egyetemet, főiskolát végzetteket állítottak vezetői posztra. A nagyobb üzemekben tervszerűbben foglalkoztak a fizikai munkások képzésével, az arra alkalmasak vezetővé nevelésével. Körültekintőbben választották ki a helyetteseket is. Az utánpótlás-nevelés eredményei azonban még csak kezdetiek. Hiányos a számba vettek folyamatos nevelése. A tervek egy része nem a valóságos káderszükségletre épült, s nem számolt a várható cserékkel. Nem mindenütt építették ki a tehetséges, vezetői munkára alkalmas személyek felkutatásának, kiválasztásának szervezett rendszerét. A pártbizottságok tervei nincsenek kellően összehangolva az állami, a gazdasági szervek, a tömegszervezetek terveivel, elképzeléseivel. A vezetők egy része nem tűri meg maga mellett a kezdeményező, gondolkodó, kritikus hangvételű helyetteseket, beosztottakat. Feszültséggel jár a középvezetők, művezetők utánpótlása is. Az arra alkalmas szakmunkások, csoportvezetők — elsősorban a kisebb jövedelem miatt — nem vállalnak vezető beosztást. Az állami és a szövetkezeti személyzeti munka szervezettebbé vált. Javult a felügyeleti szervek irányító, ellenőrző tevékenysége, fokozódott a vezetők 36