MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1980

6. ő. e. 1980. március 8-9. (2-301. o.) - 1. A megyei pártbizottság beszámolója a XI. kongresszus óta végzett munkáról, állásfoglalás a kongresszusi irányelvekről. Szóbeli kiegészítés: 6-19 - Beszámoló: 158-215

M A konzerv-, a malom- és a sütőiparban túlságosan elhasználódott a géppark, elavultak az üzemi épületek. Egyes gép- és könnyűipari üzemekben korszerűtlen technikával dolgoznak. Az iparszerkezet összességében kedvezően változott, de némelyik iparágban az egymást követő termelési folyamatok közötti arányok — különösen az élelmiszeriparban - még nincsenek összhangban az igényekkel. A fejlődés ellenére szűkösek a terményraktározás lehetőségei. Nem elég a hulladék- és melléktermék-feldolgozó, valamint a hűtőkapacitás. Aránytalanság van a zöldség- és gyümölcstermelés, illetve -feldolgozás között. Továbbra is gondot okoz a gyárak és telephelyek tröszti, illetve nagyvállalati belső irányítási rendszere. Az V. ötéves tervben felgyorsult az építőipar fejlődése, teljesítőképessége számottevően növekedett, de így sem tudott lépést tartani az igényekkel. Az építési és szerelési munka mennyisége 1975-höz képest 26 százalékkal nőtt. A mélyépítés a magasépítést meghaladó ütemben fejlődött. Az építőipari szervezetek többségében folytatódtak és jelenleg is folynak a kapacitás bővítését és modernizálását elősegítő beruházások. A magasépítő-ipar termelésének szektoronkénti összetétele ellentmondásosan alakult. Jelenleg az ágazat termelésének 52 százalékát az állami, 22 százalékát a szövetkezeti szektor, 26 százalékát pedig a házilagos építő szervezetek adják. Ez az arány nem felel meg a megye igényeinek, jóllehet 1975 óta az állami szektor részaránya jelentősen, a házilagos szervezeteké mérsékelten nőtt, a szövetkezetieké pedig csökkent. Az építőiparban dolgozók száma alig változott. Az állami vállalatoknál a létszám csökkenése megállt, a tervidőszak közepétől fokozatosan állandósult. A házilagos szervezetek dolgozóinak létszámnövekedése is lassult. Valamelyest nőtt a fizikai dolgozók aránya és a szakmunkások száma. Bár a magasépítő szervezetek szakmunkásainak aránya kedvezőbb az átlagosnál, mégis az építkezések befejező műveleteihez kevés szakmunkás állt rendelkezésre. A gondot szervezetlenség is tetézte. A kereslet és kínálat egyensúlyát csak a közmű- és az útburkolat-építésben sikerült megteremteni. A magasépítésben — főleg Kaposváron és Siófokon —, illetve az épületfelújítás és -karbantartás területén továbbra is nagy a feszültség. A szerkezetgyártásban és a szerelésben általában modern eljárásokat honosítottak meg, a befejező munkáknál azonban többségében a hagyományos módszereket alkalmazták. Főképpen a lakásépítést korszerűsítették; a termelő és a közösségi létesítmények építéséhez szükséges modern technológiák bevezetésénél elmaradtak a követelményektől. Az arányosabb fejlődést hátráltatta, hogy a nagyobb magasépítő vállalatok későn kezdték felhasználni a komplex építési módokat. Lassan halad az azonos rendeltetésű épületek szerkezeteinek egységesítése, a szerkezeti elemek tipizálása. Elégtelenek voltak az útkorrekciókhoz és a műtárgyak építéséhez szükséges kapacitásnövelő beruházások. Ugyancsak lassan fejlődött a felújítás és karbantartás. Az építőipari szervezetek vállalkozáspolitikája — a közműépítőké kivételével — nem javult. A befejezési határidők megállapításakor általában túlzott 7