MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1970

4. ő. e. 1970. október 31. – november 1. (2-165. o.) - 2. Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei és a szervezeti szabályzat tervezet vitáinak tapasztalatai, javaslat az ezekkel kapcsolatos állásfoglalásokra. Javaslat. Hiányzik - Szóbeli kiegészítés: 12-15

Ab - 25 Megítélésem szerint a megye állami gazdaságai és a mi gazdaságunk fejlődését is döntő mértékben befolyásolta és meggyorsította a koncentráció és a szakosítások mellett az intenzív termelésre való rátérés. Az intenzív búza, kukorica és egyéb növények, a hibridfajták alkalmazása, a műtrágya használatának megháromszorozódása, amely jelenleg az állami gazdaságokban holdanként 8 mázsa fölé emelkedett, módot adtak a termelési eredmények ugrásszerű növelésére. Ennek köszönhető, hogy az elért közel 5o százalékos fejlődés eredménye az egész megye mezőgazdaságára komoly hatást gyakorolt. Á főbb növények; búza, kukorica, termésátlaga 55-60 százalékkal nőtt, de kiváló eredményt értek el a gyümölcsés zöldségtermelés területén is az erre szakosított gazdaságaink. Valamennyi állami gazdaság a megyében megszilárdult, termelése korszerűbbé vált, s ma már Somogy megyének veszteséges fazdasága nincs, őszintén meg kell mondani azonban, hogy az Hattenyésztési ágazatunk fejlődése ellenére is, ennek eredményeivel megelégedve nem lehetünk. A termelés növekedése logikusan magával hozta az árutermelés növekedését, amely ugyancsak az 1966. évi mintegy 65o millió forint árukibocsátásával szemben 1970-re 900 millió fölé emelkedik. Az elmúlt négy év alatt mintegy 140 millió forint beruházás valósult meg a megye gazdaságaiban, melynek kapcsán a gépesités is fejlődött. A technika fejlesztése, a korszerűbb technológiák bevezetése természetszerűen a munkaerő állandó csökkenését hozta magával. Ennek következtében, valamint a jobb szervezés és magasabb szintű gazdálkodás eredményeként jött létre, hogy az emiitett magasabb termelést és árukibocsátást 2000 fővel kevesebb munkaerővel értük el, ez a csökkenés közel 15 százalék volt. Emellett egyidejűleg 1969. és 1970. évben bevezettük a 8 órás munkaidőt. A termelési érték és a munkatermelékenység növekedése, az emiitett dolgozói létszám csökkenése mellett emelkedett a bérfelhasználás. Amig 1965-ben egy fő dolgozóra jutó évi átlagkereset 18 000 forint körül mozgott, addig 1970-ben ez előreláthatólag 22 000 forint fölé emelkedik. A gazdaságokban általában a vezetés szinvonala lényegesen megnőtt. A három év távlatából megállapíthatjuk, hogy az állami gazdaságok egészére jó hatással volt az uj gazdaságirányitasi rendszer bevezetése, mert szabadabb teret engedett az egyéni kezdeményezésnek, a gazdasági adottságok jobb érvényesülésének, és nagyobb önállóságot biztosított a lehetőségek szabad kihasználására, mint a régi terv-utasitásos módszer. Megnyugtatónak tartom a szakember-ellátottságot gazdaságainkban, mivel mintegy 700 hold mezőgazdasági területre jut egy egyetemi végzettségű szakember. Ez igen jelentős, különösen akkor, ha hozzávesszük, hogy emellett nagyszámú technikussal és szakmunkással rendelkeznek gazdaságaink. Az állami gazdaságok dolgozóinak az ipari ás egyéb szakmunkásain túl több mint 2o százaléka viaagázott mezőgazdasági szakmunkás. Ez igen jelentős, mert emellett nagy számban vannak a vizsgázott betanított munkásaink és ipari szakmunkásaink.