MSZMP Somogy Megyei pártértekezletei (XXXV.1.a) 1970

4. ő. e. 1970. október 31. – november 1. (2-165. o.) - 2. Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei és a szervezeti szabályzat tervezet vitáinak tapasztalatai, javaslat az ezekkel kapcsolatos állásfoglalásokra. Javaslat. Hiányzik - Szóbeli kiegészítés: 12-15

m _ 142 Itt hivnám pártszervezetink figyelmét fel, védjék meg az intézmények státusait a közeli döntésig és ne engedjék az amúgy is kisszámú közmüvelődésügyi intézmények státusait más célokra felhasználni, öröm, hogy nálunk ilyen kisérlet Somogyban még nem történt. A tervek szerint a területi munkát végzők, vagy mint a megyétől kihelyezett módszertani munkások változatlanul dolgoznak & eddigi munkakörükben, vagy a volt székhelyi községek intézményei kapnak megbizást a területi feladatok végzésére, ahogy erre a Szovjetunióban, van más gyakorlati példa. Előterjesztést dolgoztam ki a közmüvelődésügyi főosztály részére, nincs még döntés. Mitől lennének önelégültek a közmüvelődésügyi dolgozók? Helyiség és felszerelési ellátottságunk gyenge, még az oktatási helyzetnél is lehangolóbb. Nagy községeink vannak^ egy sor központi község, mely egyetlen közmüvelődésügyi intézménnyel sem rendelkezik, noha községek sora tartozik irányításuk alá: Csokonyavisonta, Lengyeltóti, Kutas, Somogyszob, Böhönye, nem szólván Siófokról. Persze az igazi szegénység, csak ugy mint a túlzott kövesség nem mindig van magától. Emellett van egy sor intézményünk, melyre mindentudó megrendelői milliókat költöttek és funkcionálisan szinte használhatatlan kolosszusokat hoztak létre, mint Kadarkuton, vagy Tapsonyban. Pedig ingyen áll rendelkezésükre a szakszerű segitseg, mellyel olyan korszerű intézményeket épithetnek, amilyen Taranyban, vagy Háromfán épült. Ne nézzék el pártszervezeteink a jövőben, hogy a szűklátókörűség, vagy rátartiság, csökönyösség megfossza községeinket áldozataik gyümölcsétől. Nehéz közeg, melyben népművelőink dolgoznak, mert a szűk anyagi keretek mellett gyakran a buzditö erkölcsi támogatás is hiányzik, hol a helyi tanács, hol a gazdasági vezetés részéről, hol a tszek és az üzemek vezetői részéről. A közöny a mozgalmi jellegű közmüvelődésügyi munka iránt olyan, mint tisztatollu tengeri madárnak a vizre került olaj. Szárnyát szegi, gátolja, megbénitja mozgásában, méginkább röptében. Mert minden népművelő tudja, hogy tennünk kell valamit, hogy változtatni tudjunk azon a lehangoló helyzeten, hogy az 5o évesnél fiatalabb felnőttek több, mint 60 %-a nem végezte el az általános iskolát. De a népművelők magukra hagyottan, az üzemek vezető szerveinek támogatása nélkül képtelenek megoldani ezt a feladatot. Még egy mozzanatra hivnám fel a pártértekezlet figyelmét. Ez pedig a népművelők életkörülményeinek javitása. Egyre kevesbedik megyénkben a íssakképzett, különösen a felsőfokú képzettségű népművelők száma. A meghirdetett állásainkra nincs jelentkező, mert a népművelők fizetése még a pedagógusokénál is gyengébb és még a pedagógusok apró-cseprő kedvezményeit sem kapják meg. Ami pedig a képzőművészeti élet nem kielégitő ütemét illeti, az okot aligha csak abban kell keresnünk, hogy nincs olyan kimagasló művészünk, aki iskolát teremthetne maga körül. Igen kevés ilyen müvészegyénisége van a többi városnak, mégis valóban pezsgőbb művészeti élet tanúi lehetünk. E téren is nagyok a változások, egyre több olyan művészi alkotás születik a megyénkben, amelyre figyel az ország, sőt külföld is megcsodál.