Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Bősze Sándor: Adatok a háborús hátország történetéhez -Somogy 1941-1945-

Balatoni Halkonzervgyár (Balatonújhely) képviselte. Somogyban számos tejipari üzemet is lehetett találni: Csurgón, Csornában, Igáiban (vajgyár), Kaposváron (vajgyár) és Szigetváron (Neumann Sándor vaj- és sajtgyára)

22 Somogy megye élelmiszeripari üzemeinek többsége malom volt. A termelési értékeket tekintve az élelmiszeriparon túl a ruházati, a fa- és a textilipari üzemek birtak még országos jelentőséggel. A fonó-szövő iparhoz tartozó 26 gyár egyik legjelentősebbike az 1 000 000 pengőt kimutató, 180 munkást foglalkoztató nagyatádi selyemfonal gyár volt. A számottevő gyárak sorába tartozott még Fiedler János Lenipari Rt. csurgói fióktelepe, a balatonfenyvesi Mittelmayer szövőüzem, és Kaposváron a Rózsa-féle kelmefestő és vegytisztító gyár.

23 A ruházati iparon belül országosan is kiemelkedő fontosságú volt a szigetvári Neumann Cipőgyár. A természeti adottságoknak köszönhetően települt a két Dráva menti járásba, a barcsiba és a csurgóiba négy jelentős fafeldolgozó üzem. Az óvóhely és honvédelmi építkezések, továbbá az újjáépítések kapcsán szükséges megemlékezni a megyében található vagy két tucat tégla- és cserépgyárról is. Ha eredményeiben még nem is, de a szándékában mindenképpen a modernizáció irányába mutatott Somogyban a villamosenergia-ipar, pontosabban a falvak villamosításának programja. A megyében a világháború kitörése előtt mindössze 55 település kapott villanyt."

4 Ha lassan is, de minden esztendőben gyarapodott azoknak a falvaknak a száma, melyekbe eljutott az új energiaforrás.

25 A kaposvári járásban ezt a munkát a megyeszékhely közüzeme végezte. 20 község tervezett bekapcsolásához 1942-ben és 1943-ban is felvettek 400 000-400 000 pengő villamosmű építési kölcsönt.

2 A magyar ipar szerkezetének jellemző sajátosságaként őrizte meg az első világháborút követően pozícióját a kisipar, vagyis azt, hogy az ipari termelés 25% -a erre a szektorra esett. A kisipar és a gyáripar strukturális viszonya a két világháború közötti időszakban természetesen nem maradt változatlan. Egyfelől a kisipar adta az ipari munkások 45%-át, egyes iparágakban (ruházat, építőipar, faipar) azonban ez az arány 71-88% között mozgott. Ezek az iparágak a termelésük 70%-át a kisműhelyekben állították elő, sőt a gyakorlati szakmunkásképzés is a mesterekre hárult.

2 Másfelől azonban „a kisipar végül is a magyar ipar bizonyos szükségszerű kiegészítésétől eltekintve lényegében a javító tevékenységre szorult vissza".

28 Somogy megye üzemeinek több mint 90%-a kisüzem maradt. A világháború éveiben azonban - a gyáripar jelentőségének növekedésével és az alább taglalandó problémák folytán - a kisipar fokozatosan háttérbe szorult.

29 A termelésben elfoglalt hely/ük szerint megváltozott a kisipari iparágak egymáshoz viszonyított sorrendje is.

30 Az 1939-es ipartestületi jelentések és kompaszok szerint a következő sorrend alakult ki (zárójelben a csoporton belüli vezető szakmák): 1. bőripar (cipész), 2. építőipar (kőműves, építőmester), 3. faipar (asztalos), 4. fémipar (kovács), 5. ruházati ipar (szabó, ill. varrónő), 6. élelmiszeripari (hentes és mészáros), 7. szolgáltatóipar (borbély), 8. „modern" ipar (villanyszerelő, elektrotechnikus). A bőripar 1945-ig megőrizte vezető szerepét, az építő- és a faipar helyet cserélt, a ruházati és az élelmiszeripar megelőzte a fémipart, a szolgáltató- és a „modern" iparok pedig maradtak a hetedik és nyolcadik helyen.

31 A Kaposvári Cégbíróság indexei 1941-1945 között mindössze 5 egyéni és 1 társas cég alapítását rögzítették.

32 1938. március 5-én jelentette be a Nemzeti Egység Pártja győri nagygyűlésén a miniszterelnök, Darányi Kálmán az ún. egymilliárdos fegyverkezési programot, melyet a magyar országgyűlés április 30-án fogadott el. Ettől kezdve az ipar (és persze a mezőgazdaság is) folyamatosan alkalmazkodott a katonai szükségletekhez. A háborúba történt belépésünk pedig fokozatosan teljessé tette a hadigazdálkodást.

33 Mint már fentebb szóltunk róla, a hadi megrendelésekre átálló gazdaságnak csak 1940-ig voltak gyors ütemű, konjuktúragerjesztő következményei. Ezt követően a folyamat „időleges és részleges" hatásai érvényesültek. A gyáripar háború alatti fejlődése - némi gazdasági megerősödést jelentve - a kisipart fokozottabban, bár arányaiban lényegesen kisebb mértékben vonta be