Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Bősze Sándor: Adatok a háborús hátország történetéhez -Somogy 1941-1945-

nem hozott lényeges változást. ' Amíg - most csak a vizsgált korszakra figyelve - országos méretekben a gyáripar ismételten lendületesebb fejlődésbe kezdett," a Dél-Dunántúlon ez az átalakulás igen lassú volt.

9 Somogy gyáripara, az 1938-1942-es adatokat összevetve, csak a háború kezdő évei alatt tudott előbbre lépni. Egyet lehet érteni azzal a megállapítással, hogy ezt „minden valószínűség szerint mindig élenjáró élelmiszeriparának, továbbá a megnövekedett szükségleteknek köszönhette".

10 1940-ben - Kanyar József kutatásai szerint

11 - a megyében 724 ipartelep (nem feltétlen gyárról van szó) működött. Mindamellett, hogy Kaposváron élt az ipari keresők 18%-a, vidéken is lehetett néhány jelentős gyártelepet találni

12 (pl. Friedler János Lenipari Rt. csurgói fióktelepét, a kéthelyi téglagyárat, a nagyatádi selyemfonal gyárat, a nagyatádi konzervipari részvénytársaságot, Szigetváron a Neumann Lipót cipőgyárat és az Andrássy-féle konzervgyárat, a barcsi Uglyai Faipari Rt. fűrésztelepét.)

13 Az 1942-es gyáripari táblázatok szerint

11 a megye nagyobb településein (Kaposváron is) összeírt 59 gyár 46%-a - a munkás átlaglétszámok közel 44%-ával - a nagyközségekben (Barcs, Nagybajom, Marcali, Nagyatád, Szigetvár) működött. A háborúba való belépés előtt, s után a hadsereg ellátása érdekében leadott hatalmas méretű állami megrendelések lendítettek a nagyiparon, s ezeken keresztül a kisiparon is.

15 Ez a konjuktúra azonban időleges és részleges volt, ugyanis míg ezt 1940-ig valamennyi iparág érezte, addig 1941-től már csak a hadfelszereléseket, illetve a hadicikkeket gyártó vállalatok voltak képesek termelésük növelésére, s a fogyasztási cikkeket termelő üzemek - megrendelések, nyersanyagok és munkaerő híján - elsorvadtak.

16 A későbbiek során pedig ipartestületi jelentések sora tanúskodott arról, hogy a kisipari konjuktúra még ennél is rövidebb ideig tartott. A gyáriparnak ezt a fajta „fejlődését" tovább nehezítették az ún. zsidótörvények is, melyek a korlátozó rendelkezések sorát hozó alacsonyabb szintű jogszabályokkal egyetemben, 1942-ben már 87(!) dél-dunántúli gyárat sújtottak.

17 S mindez történt akkor, amikor Németország - felhalmozott készleteiből kifogyott

18 - elkezdte szorgalmazni a magyar export növelését (mely tudvalevő Magyarország kifosztásának egyik módszerét jelentette). A megyében a gyáriparon belül a hagyományosan legerősebb iparág, az élelmiszeripar mellett az 1940-es esztendőkben - nyilván a háborús szükségletek folytán - a textilipar is egyre jelentősebbé vált. Az új gyárak leginkább e két iparágban jelentek meg.

19 A Nagyatádi Konzervipari Kft. 1942. január 25-én 40 000 pengő államsegélyt kérve a következőket írta az iparügyi miniszternek: „Három év óta tartó kísérletek és fokozottabb munka után... elértük azt, hogy a folyó évben komoly teljesítményű gyümölcsfeldolgozó üzemet létesítettünk, amely 50 vagon almát vásárolt és 40 vagon almát dolgozott fel. Külföldre 8-9 vagon almavelőt adtunk el -10 vagon almavelőt Finnország részére exportáltunk, és 18-20 vagon vegyes íz készítése pedig üzemünkben folyamatban van." Majd pedig utalva arra, hogy az élelmiszeripari konjuktúra a mezőgazdasági termelést is ösztönzi, így folytatták: „Már pedig nem volna teljes üzemünk, és nem érne célt az eddig szerzett tapasztalatok alapján - ha azt megfelelő gyümölcstárolóval és csomagolóval fel nem szereinők, hogy ezzel ne csak a hullott almát, de vidékünk jobb minőségű almatermését is megfelelően értékesíteni tudjuk. Az a gyümölcsmennyiség, melyet az elmúlt évben a közvetlen környékből - egy közepes termés idején - hozzánk behoztak - igen jelentősnek mondható és ha figyelembe vesszük azt, hogy az újabban létesített gyümölcsösök eddig semmi, vagy csak nagyon kevés termést eredményeztek - igen tekintélyes és bőséges hátteret ad egy jól megalapozott konzerváló, gyümölcsfeldolgozó, tároló és csomagoló üzemünknek jól kiegészítő része lenne."

20 A gyár képviselőinek véleményével a járás főszolgabírája a messzemenőkig egyetértett.

21 Nagyatád mellett Kaposváron a MIR Helios Konzervgyár és a Graumann Húsüzem, továbbá gróf Andrássy Mihály szigetvári konzervgyára foglalkozott gyümölcs- és zöldségtartósítással. Minden szempontból kiemelkedő - s regionális jelentőséggel bírt a MIR kaposvári cukorgyára. A húsipari gyártelepeket pedig a Graumann Húsüzem és a