Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)
Szabó Péter: Somogyi alakulatok a második világháborúban, s az azt megelőző években
0 Kiskőrös, Akasztó 10. gyaloghadosztály vonatosztály. 116 A kaposvári seregtest kiegészítő részeit és pótlását - kb. 100 tiszt és 2000 fő legénység - is e fenti körzetbe irányították. A csapatok a beérkezés sorrendjében a 3. hadsereg délnyugati szárnyán, az erősen leharcolt 23. tartalék hadosztály védelmének megerősítésére kerültek bevetésre. A 10. gyaloghadosztály-parancsnokság október 20-i előzetes tájékoztatása az alábbiakra hívta fel a figyelmüket: ,A csapatok már a kirakás után készüljenek fel arra, hogy harcba vetésre kerülnek, s ennél páncélosokkal való összetűzés (is) valószínű! A csapatok a kirakás után a kijelölt körletben akként csoportosuljanak, hogy déli irányban bármikor bevethetők legyenek." 117 A páncélosok elleni védekezés céljából az alakulatokat ellátták nagy páncélöklökkel illetve kézi rakétavetővel is, „egy hatásos lövés 5 hold földet jelentett". 118 Október 21-én, a Soltvadkert és Kiskunhalas között levő pirtói vasútállomás visszafoglalásakor elsőként a 18/1. zászlóalj került bevetésre a 10. gyaloghadosztály alakulatai közül. A következő napokban aztán a gyaloghadosztály többi csapatrésze is harcérintkezésbe került az ellenséges csapatokkal, mivel azok október 22-én két oldalról igyekeztek Kiskunhalast elfoglalni. 119 A magyar csapatok október 23-ára virradó éjjel feladták Kiskunhalast. A 10. gyaloghadosztály a 23. tartalék hadosztály részeivel ezt követően az említett helységtől északra, egészen a Duna vonaláig foglalt el védelmi állást, melyet pár napig biztosan tartott. Október 25-én az ellenség további előretörését Kiskunhalas nyugati részén egy hatásos ellentámadással vissza is vetette. A 2. Ukrán Front 46. lövészhadseregének főtámadása, amely október 29-én Soltvadkert-Kiskunfélegyháza vonalban indult meg, aztán visszavonulásra kényszerítette a magyar csapatokat. A Duna és Tisza között küzdő német és magyar erőket a német Heeresgruppe Süd parancsnoksága ezen a napon rendelte alá Fretter-Pico tüzérségi tábornoknak, a német 6. hadsereg parancsnokának. 1 0 A Soltvadkert és Kaskantyu közötti területre átcsoportosított 10. gyaloghadosztályt október 30-án ellentámadásra rendelték. Miután a szovjet 46. hadsereg seregtestei már az egész arcvonalat támadták, s a balszárnyat át is törték, a vállalkozás rövidesen veszélybe került. Október 30-án fel kellett adni a 10. gyaloghadosztály védelmének egyik sarkpontját jelentő Soltvadkertet is. A 18. gyalogezred a súlyos veszteségek miatt kényszerült elhagyni a községet. A 10. gyaloghadosztály többi küzdő alakulatát a solti hídfőállásba szorították vissza a szovjet páncélosok, miután azok több helyen kiértek a Dunához. Ezzel a magyar 3. hadsereg parancsnokának, Heszlényi József vezérezredesnek azon szándéka, hogy gyaloghadosztályát a Duna mentén mielőbb Budapest közvetlen védelmére vonja vissza, meghiúsult. A magyar Fővezérség is minden igyekezetével arra törekedett, hogy a fővárost magyar vezetés alatt zömmel magyar csapatok védjék. A 10. gyaloghadosztály esetében ez csak 1944. november közepétől történhetett meg. A kaposvári seregtest zöme átkelve a Dunán november 3-ától Dunaföldvártól Százhalombattáig vette át a folyamszakasz biztosítását. 18. gyalogezrede és 74. tüzérosztálya, az ún. Kesseő csoport visszamaradt a solti hídfő védelmére. Ezen utóbbi csoportot erősítette a 8. gyalogezred egyik harccsoportja is, melyet Tass, Szalkszentmárton térségében egy szovjet páncélos hadtest kényszerített visszavonulásra. 121 November 12-én és 13-án pótlásokat kapott a 10. gyaloghadosztály. 6. gyalogezredéhez a 7/9., 19/6. és 334. rögtönzött század, 8. gyalogezredéhez pedig az ún. Miklós zászlóalj (3 puskásszázaddal és 2 páncélromboló szakasszal) vonult be. A századok az előírt szervezettel - 4 tiszt, 124 legénység, 20 géppisztoly, 9 golyószóró, 2 géppuska, 2 gránátvető, 1 nehézpuska - rendelkeztek. 122
