Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Szili Ferenc: A második világháború Somogy megyei áldozatai

névsorát fájdalmasan hiányosan tudjuk csak közölni, amely még további kiegészítésre szorul. Szigetvár önkormányzata segélykérő levelünkre pedig nem válaszolt, így a háborús áldozatok listája itt is torzóban maradt. A háború áldozatainak főbb adatai Kutatásunk során azokat a településeket vizsgáltuk meg, amelyek a második világháború időszakában közigazgatásilag Somogy megyéhez tartoztak. A háborút követően - 1950-ben - Baranyához csatolt Szigetvári járás valamennyi községének veszteségét feltüntettük, de nem vettük figyelembe azokat a településeket, amelyeket csak később csatoltak a megyéhez. Az 1941. évi népszámlálás a megye népességének a számát 384 355 főben állapította meg.

11 Vizsgálataink szerint a megye 298 településének a kimutatható embervesztesége 13 953 fő volt, amely az össznépességnek 3,63%-át tette ki, így kijelenthetjük, hogy Somogyban a háborús áldoztok száma az országos átlagnál lényegesen kevesebb volt. Feltételezzük, hogy 2000-2500 fő lehet azoknak a száma, akiket adatok hiányában nem tudtunk még regisztrálni. Az áldozatokat - a katonákat, a polgári személyeket és a zsidókat - külön csoportosítottuk és főbb adataikat az 1-2-es számú grafikonokban tüntettük fel.

12 A csoportok százalékos megoszlásából láthatjuk, hogy az áldozatok többsége 42,42% katona volt, akik közül sokan a Don-kanyarnál 1942 júliusában a korotojaki harcokban, majd 1943 januárjától az urivi áttörést követő hetekben vesztették életüket. A polgári áldozatok magas 25,25%-os részesedési arányát azzal magyarázhatjuk, hogy a halotti anyakönyvekben sok esetben nem tüntették fel, hogy az áldozat katona volt. A zsidó lakosság 32,32%-os magas részesedési arányát az okozta, hogy főképpen a vidéki zsidóság esett a Holocaust áldozatául. Ha az életkor szerinti megoszlást vizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy a katonáknál a két alsó kategóriában - 15-20 éves korig - a veszteség minimális volt, mivel a katonai szolgálat 21 éves kortól kezdődött, feltételezhetjük, hogy a 47 fő levente, vagy pedig önkéntes lehetett. Az áldozatok döntő többsége a 21-35, illetve a 36-45 évesek közül került ki. A civil, vagyis a polgári lakosság is hasonló veszteséget szenvedett, bár itt az életkor szerinti két alsó kategóriában húsz éven alul 338-an vesztették életüket, közöttük voltak azok a gyermekek is, akik a megyében zajló harci cselekmények áldozatai lettek. Az idősebb korosztály viszonylag magas veszteségét is ennek tulajdoníthatjuk. A Margit-vonal mentén, valamint a Dráva környéki községekben a polgári áldozatok száma aránytalanul magas volt, de az anyagi veszteség tekintetében is az itt élő lakókat érték a legnagyobb károk. A zsidó áldozatok életkori megoszlásánál ellenkező tendencia érvényesült, itt magasabb a gyermekek, illetve a fiatal korosztály vesztesége és tetemes az 56 éven felülieké. Ők voltak a legvédtelenebbek, a ténylegesen halálraítéltek. Az 1941. évi népszámlálás szerint Kaposváron 2346, vidéken pedig 3405, összesen 5751 zsidóvallású személyt tartottak nyilván a megyében.

13 Közülük csak néhányan kaptak mentesítést, őket nem deportálták, kevesen pedig Budapesten a rokonoknál kerestek menedéket, ők többnyire megmenekültek. A háború után a fiatalok közül jó néhányan - létszámukat nem ismerjük külföldön maradtak, főképpen Izraelben kerestek új hazát. Kaposvár zsidó lakosságából hozzávetőlegesen 360-an tértek csak haza. A megye zsidósága összlétszámához viszonyítva 61,5%-os veszteséget szenvedett, az áldozatok regisztrálása még további kutatást igényel. A háborús nemzedékek életesélyei nem voltak azonosak. A katonák fegyverrel a kezükben védelmezhették magukat, miként azt tették is nem egyszer a sokszoros túlerővel szemben. A hadifoglyok már kiszolgáltatottabbak voltak, az éhhalál és a veszedelmes járványos betegségek ellen nem tudtak védekezni. A szovjet börtönökben és a Gulág haláltáboraiban raboskodóknak - a somogyiak létszámát nem ismerjük - az életesélye a