Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

összeírást minden további megjegyzés nélkül felterjesztette. Szerencsére azonban az összeírtak elszállítására 1945. február 20-át, a fegyverszüneti egyezmény aláírását követően már nem került sor. Más kérdés, hogy a már összegyűjtötteket nagy sietséggel „kilopták" az országból.

87 Somogydöröcskén viszont a községi bíró január 194 jelentése szerint az összeírtak többsége az indulási parancsot megtagadta. A név szerint összeírt, rabszolgamunkára ítélt, de el nem szállított németek száma községek szerint: Férfi Nő Összesen Kercseliget 23 69 92 Istvándi 14 8 22 Karád 4 — 4 Sérsekszőlős 13 13 26 Torvaj 3 3 Zala 1 1 Tab 1 1 Ecseny 44 88 132 Kisberki 5 9 14 Basal 1 1 Szigetvár 3 1 4 Szulimán 4 5 9 Almáskeresztúr 3 5 8 Magyarlukafa 3 4 7 Somogyhárságy 35 26 61 Kishárságy 9 7 16 Vásárosbéc 11 9 20 Somogyszil l 1 Gadács 25 22 Somogydöröcske 23 42 65 Miklósi 17 29 46 Szorosad 7 16 23 Ráksi 9 9 Összesen: 248 364 612 Az itt kimutatott 612 főt olyannak tekinthetjük, mint akik megmenekültek az elhurcoltatástól. Mások szerencséjét a frontvonal túlsó oldalán való élés, vagy éppen a kiürítés miatti távollét, illetőleg a front elől való esetleges elmenekülés jelentette. Internálás A fegyverszüneti egyezmény ugyan csak a német állampolgárok internálása iránt intézkedett,

88 agyakorlatban azonban kiterjedt minden jobboldaldi beállítottságú személyre, vagyis a politikai leszámolás eszköze lett. Az internálás jogintézményét még az 1939. évi II. számú törvénycikk 150. szakasza hozta létre, felhatalmazva a miniszterelnököt a háborús körülmények között történő életbe léptetésére. E felhatalmazással Teleki Pál miniszterelnök még a törvény megalkotása napján, 1939. szeptember l-jén élt. Az internálás részletes szabályait a belügyminiszter állapította meg. A törvény szerint azokat a személyeket lehetett internálni, akiknek a jelenléte bizonyos településeken, vagy az ország egyes területein a közbiztonságot, fontos állami érdeket veszélyeztet.