Somogy megye a II. világháborúban (Kaposvár, 1993)

Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban

noka szerint ugyanis az elszállításukról a polgári hatóságok tehetnek, mert a történteket nem jelentették már az események idején a felsőbb hatóságaiknak. A főszolgabíró beszámolt akadályoztatásáról. A bolgárok ugyanis a telefonvonalat elvágták, ezért írásban kénytelen jelenteni, ami kétségtelen késedelmet okozott. A jelentkezési kötelezettség a lakosság körében nagy izgalmat váltott ki, annál is inkább, mert a környék többi járásában ekkor hasonló mozgósításra nem került sor. A járási szovjet parancsnok a június 5-re egybehívott jegyzői értekezleten névsorok készítését is elrendelte. Kijelentette, hogy akik nem jelennek meg, azokat jelentkezési kötelezettség terheli, majd táborokba lesznek irányítva. Akik ezután sem jelentkeznek, azokat „szökött bandatagoknak" tekintik. A járási parancsnok intézkedéseit egyébként a főszolgabíró szóvátette a nála más ügyben megjelenő szovjet ellenőrző bizottság tisztjének, aki megígérte, hogy felettesseinek az eseményekről beszámol.

81 Az elszállítottak sorsáról és a túszszedésről további információval nem rendelkezünk. Nemzetőrök letartóztatása A szovjet megszállás előtt megalakult nemzetőrség tagjait néhány községben a megszállók letartóztatták és ismeretlen helyre szállították. A Hosszúvízről elhurcolt hét fő, valamint a Mesztegnyőről elhurcolt huszonegy fő tartózkodási helye, illetve további sorsa 1945. június 8-án még nem volt ismert. Ekkor községi bizonyítványt állítottak ki számukra, melyben állították, hogy 1939 előtt politikai tekintetben kifogástalan magatartást tanúsítottak, a nyilas mozgalomban és a népellenes törvények végrehajtásában nem vettek részt. Nemzetőri szolgálatra nem önként jelentkeztek, hanem katonai behívót kaptak.

82 A hivatalos szervek úgy vélték, hogy őket rosszindulatú bejelentés alapján hurcolták el. A megszálló csapatok azt hitték, hogy a nemzetőrök valamiféle fasiszta alakulatok tagjai, holott nem voltak mások, mint bottal felfegyverzett éjjeliőrök. Libiczkozmán 1945. január 12-16 között szedték össze a Somogyfajszon székelő NKVD parancsára az egykori nemzetőröket, összesen nyolc főt. A községi elöljáróság április 11 -én ügyükben közvetlenül a kaposvári szovjet parancsnoksághoz fordult, a fentiekhez hasonló érveléssel. Bizonyították, hogy

7 csak a vagyonbiztonság érdekében hívták be őket, legtöbbjük nem is volt katona. Érvelésük súlyosbítására hozhatták fel, hogy feladatuk közé tartozott a bácskai Gara községből érkezett német menekülőkre való felügyelet, nehogy rendellenességet csináljanak. Rendellenességről azonban nem nyilatkoztak. A nemzetőrök nem fejtettek ki „oroszellenes" tevékenységet, szabotázst.

83 A történteket a Nagyszakácsi körjegyzőség egykori alkalmazottja a következők szerint erősíti meg: „1944 szeptembere végén, októbere elején szervezik meg nálunk egy miniszteri, vagy minisztertanácsi rendelkezés alapján a nemzetőrséget. Nemzetőri szolgálatra azokat osztja be a községi elöljáróság, akik katonai szolgálatra alkalmatlanok voltak, és 40. évüket már betöltötték. A községi elöljáróság nem veszi komolyan ezeknek a kiképzését. Katonai szolgálatot nem teljesített leventére bízza, olyanra, aki legföljebb néhányszor csak céllövészeten vett részt. Ezeket a szegény Józsi bácsikat, János bácsikat a 19 éves levente alaki kiképzésben részesítette az iskolához tartozó réten, ami a gyerekek játszóterülete szokott lenni nyáridőben. Komolyan ő sem veszi, soha sincs „feküdj-föl!", csak arra törekszik, hogy némileg megtanítsa őket a legelemibb alaki szabályokra. Olyan fegyver, amivel lőni lehetett volna, ezeknek a kezében Nagyszakácsiban nem volt. A levente gyakorlópuskát cipelték szegények a vállukon. A szakácsiaknak ebből semmiféle hátrányaik nem volt, mert Szakácsit orosz csapatok csak március végén, nagypénteken foglalják el, és addigra ezeket az embereket bevonultatják, beöltöztetik katonaruhába, és mint katonák esnek fogságba. Más a helyzet a tőlünk körülbelül 6-8 kilométerre levő Mesztegnyőn. A mesztegnyőiek névsorát a bevonuló orosz csapatok megtalálják már valamikor 1944. december 5-6 körül. Mesztegnyő orosz kézen marad, és a lista alapján ezeket a nemzetőröket partizánoknak minősítik, és mint partizánokat orosz hadifogságba